A nagyság álmából kibújni

„Az MSZP mozdulatlanságát, belső válságát és tartalmi kiüresedését jól mutatja, hogy az elmúlt egy évben szinte változatlan maradt a párt támogatottsága – állítják sokan. Szerintem nincs igazuk: a szocialista párt esetében a legnagyobb eredménynek én pontosan azt tartom, hogy a súlyos választási vereség után megállt az erózió, és a felmérések szerint a közel egymilliós tábor kitartott az MSZP mellett. Azok a pártok, amelyek az elmúlt két évtizedben hasonló mértékű, a korábbi táboruk több mint felét elérő szavazatveszteséget szenvedtek el (mint például az MDF 1994-ben vagy az SZDSZ 1998-ban), a választási kudarc után tovább haladtak lefelé, és hamar elvesztették az esélyüket arra, hogy valaha is visszakapaszkodjanak. Innen nézve az MSZP szinte változatlan támogatása inkább nevezhető eredménynek, mint kudarcnak, különösen, ha átgondoljuk, hogy pontosan mit is tett ezért a párt.

S innen már pontos a korábbi mondat: mozdulatlanság, belső válság és tartalmi kiüresedés jellemezte az MSZP elmúlt egy évét. A változásnak, a megújulásnak semmi jelét nem adta, talán nem is adhatta az a párt, amelynek képviseletében döntően ma is ugyanazok a politikusok jelennek meg a nyilvánosságban, akik a korábbi időszak kudarcos politikájának főszereplői voltak. A belső válságról már szinte mindent tudunk, olykor talán azt is, ami még nincs is, de kétségtelenül lehet. Amire viszont valóban érdemes felfigyelni, az az ötlettelenség, a kreativitás hiánya, a rutinmegoldásokba menekülés. Vesztes pártok az első időszakban valóban inkább magukkal, a sebeik nyalogatásával szoktak foglalkozni, de az nagyon ritka, hogy egy teljes év alatt egyetlen újszerű gondolat, önálló és érdekes kezdeményezés se szülessen egy ellenzéki párttól. Márpedig az MSZP ezt tette: megelégedett a szimpla reakciókkal, s ami eszébe jutott, az mind lejárt szavatosságú, érdektelen és új szavazók megszólítására teljesen alkalmatlan volt.”