„A magyar állam saját területének némely pontján ma nem tudja megvédeni állampolgárai tulajdonát és/vagy személyi biztonságát. Függetlenül attól, hogy milyen a bőrszíne. Hol kezdődik a lefelé húzó spirál? Egy: a roma közösségnek szembe kell néznie bűnöző életmódot folytató tagjainak felelősségével. Kettő: ugyanakkor a megfélemlített nem roma állampolgároknak nem homályos félkatonai szervezetektől, hanem a magyar államtól kell várniuk jogaik, tulajdonuk, személyi biztonságuk megvédését. Ahogy a megfélemlített romák is joggal formálhatnak igényt erre.
Három: a legnagyobb felelősség a kormányzatot terheli. Azért tartjuk ugyanis évezredek óta az államot, hogy fenntartsa a külső és a belső biztonságot. Két hét alatt nem lett rend az ország reménytelennek tűnő pontjain, hiába szólt így a könnyelmű ígéret. Tudjuk, két év alatt sem lehet megteremteni a tökéletes(hez közeli) közbiztonságot, de legalább lennének jelek, hogy abba az irányba haladnánk! De ma, nagypénteken újabb mélypontot értünk el. A tulajdonukat és testi épségüket féltő magyar állampolgárok különböző paramilitáris szervezetek jelenlétére vágynak; más, tulajdonukat és testi épségüket féltő magyar állampolgárokat pedig polgárjogi mozgalmároktól és a Vöröskereszttől várják a megoldást. Gyöngyöspatán áll a bál. Remélhetőleg a nemzetközi híradókban jó vágóképek lesznek síró gyermekekről és egyenruhás keretlegényekről a líbiai és elefántcsontparti hírek között.”