A liberálisok újabb nagy esélye

„Heller valójában nem hazudott, egész egyszerűen nem volt bátorsága tájékozódni. Nem akart tudni róla. Elhessegette a tényeket. Durván, agresszívan, hiszen fenyegették a világot, amely a fejében él. Ez történik a Heller-levél kapcsán, amikor nem a levéllel magával, hanem rögtön azzal foglalkozik minden libsi, hogy milyen ocsmány dolog a karaktergyilkosság, amit a Magyar Hírlap szerintük művel, hogy gonosz-gonosz politikai érdekből hoz nyilvánosságra ez a fránya Hankiss Ágnes, időzítve, nem folyóiratban, tudományos igénnyel. Holott Heller az Európai Parlamentbe ment el és beszélt baromságokat arról, hogy itthon vége a demokráciának, a sajtószabadságnak. A parlamenteknél politikaibb aréna pedig nincs. Csodálkozunk, hogy az önkéntes gladiátor oroszlánokkal találja szemben magát?

(Oké, erre lehet azt mondani, hogy a kormány kezdte, ocsmányul vádolta meg Hellert és Radnótit pénzek elsíbolásával, csakhogy ez is féligazság. Budai Gyula nagy elszámoltató buzgalmában tényleg ezt tette, de Szőcs Géza kormányzati kultúrfőnök rögtön és azóta többször le is teremtette ezért, a diktatúra bíróságán meg az érintettek sorra nyerik a pereket a Magyar Nemzet ellen a lejáratónak szánt cikk miatt.) S miközben sebeiket nyalogatják, a demokrácia végéről sírnak abban az ellenzéki sajtóban, amely elvileg már nem is létezhet, ugye, jön egy újabb esély számukra, amikor szembenézhetnének azzal, ami van. Gyöngyöspata.

És nem. Megint nem. Holott, ha a tényeket nézzük, eddig egy evakuált cigányasszony vágott képen egy neki nem tetsző nem cigányt a visszaevakuálás felemelő pillanatában, majd egy neonáci kisujját vágták le, három másikat pedig agyba-főbe vertek a tízszeres túlerőben lévő romák nagy rettegésükben, miközben egy roma fiatal is megsérült.”