Kik voltak az SZT-tisztek? Miről tudhatott Schmitt Pál?

„Nem gondoltam volna, hogy kutatásom következménye az lesz, hogy a Külügyminisztérium az SZT-tisztjei azonnali elbocsátásáról dönt. Ezt igazságtalannak tartom velük szemben, hiszen a nemzeti együttműködés kormánya mögött felsorakozhattak eddig volt MSZMP PB tagok is és akkor senki sem húzta fel az orrát. Lehetne beszélni arról, hogy a volt nomenklatúra képviselői és kiszolgálói közül milyen szinten kellene vonalat húzni annak érdekében, hogy ők ne vegyenek részt a közéletben – de úgy hogy a volt MSZMP tag és 1979-től diplomata Martonyi János tartsa ezt összeférhetetlennek, miközben ő maga hivatalban marad, ez ízléstelen.(...)

Érdekes módon eddig senkinek sem tűnt fel, hogy az SZT-tiszti adatbázis Schmitt Pállal kapcsolatba hozható adatokat is tartalmaz. Schmitt önéletrajza szerint 1976 és 1981 között az Astoria szállóban dolgozott, mint igazgatóhelyettes. Ebben a funcióban többek között a szobakiosztásért is felelt. Más forrásokból tudjuk, hogy az Astoria szálló betechnikázott objektum volt, amelyet az állambiztonság előszeretettel használt célszemélyeivel szemben.(...)

Végezetül szólni kell a személyes felelősségről is. Pártállástól függően a sajtó egyes személyeket kiragadva próbálja lejáratni az illető mögött vélt politikai formációt – ezért esik olyan sok szó Medgyessy Péterről illetve John Edéről, akinek lánya, John Emese az SZDSZ színeiben politizált. Valójában az SZT-tisztek jelentős része semmivel sem volt aktívabb a diktatúra fenntartásában, mint egy járási párttitkár. John Ede esetében ráadásul SZT-tiszti tevékenysége gyakorlatilag formálisnak tekinthető, ellentétben azzal, hogy később a Pártközpont gazdasági osztályára került, az 1980-as években pedig Magyarország líbiai nagykövete lett. Utóbbi szerepekben lényegesen több hatalommal rendelkezett, mint SZT-tisztként. Ezt viszont a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap vagy a Hír-Tv nem tartja fontosnak, mivel ha ezt kritizálnák, akkor a jelenlegi Fidesz kormány korifeusainak egy része sem állhatna meg a nyilvánosság előtt.”