Jézus forradalmár volt, de mi köze hozzá a Fidesznek?

„Az, hogy a tavalyi – rég várt, és kétségkívül impozáns – politikai fordulatot fülkeforradalomként emlegeti a Fidesz (vagyis Orbán Viktor), többek közt azért vicces, mert az ún. jobboldal számára a forradalom negatív dolog. A jobboldali a rend híve; a forradalmakat többnyire „baloldaliak” és »liberálisok« robbantják ki. (...)

Az ideológiák hívei azt állítják: ami volt, le kell rombolni és el kell felejteni, a valóságot át kell rendezni, a múltat végképp eltörölni, új naptárt és időszámítást bevezetni, új alkotmányt, új főteret, új országnevet kreálni, de minél gyorsabban! Szerintem érdemes föltenni a kérdést, hogy a győzelmi delíriumtól és forradalmi láztól fűtött Fidesz, mely épp a palackból kieresztett magyar szellem által akarja újjászülni a hazát, nem-e a szakadék szélén egyensúlyozik, a tisztelt olvasóval a kezében. És sajnos, ha így van, azt senki nem kritizálja hiteltelenebbül, mint az előző kormányból lett ellenzék. (...)

De tudok egy hiteles forradalmárt, és a továbbiakban róla szeretnék beszélni. Szeretek róla beszélni, mert olyankor gyorsabban ver a szívem, s csak úgy úszom az endorfinban. Amikor ez a forradalmár eljött, meghirdette, hogy van egy igazi ország, ami nem ideológia, nincs köze az aktuálpolitika óráskerekéhez, mégis kézzelfogható. Közhírré tette, hogy az aranykor, mely valóban letűnt, mikor elfordultunk a teremtőnktől, most itt van az orrunk előtt.

Olyan kedves a szelíd, decens Jézus-kép; csak kissé hamis. Jézus nemcsak szelíd volt, hanem idegesítő, provokatív, pimasz is. Halálosan fel tudta dühíteni a vallásos konzervatív embereket, miközben a páriák, a prostituáltak, a drogosok, a hajléktalanok, a koldusok, az ezotériától kötözöttek, vagyis mindazok, akiket ma kinéznek egy átlagos magyar templomból, özönlöttek hozzá. Ha prédikált, nem izgatta, hányan hajlandók végighallgatni. Tudott simogatni és gyógyítani, koplalni és böjtölni, de tudjátok mit? Tudott verekedni, inni, dühöngeni és keményen szidalmazni is. Aki nem hiszi, járjon utána az evangéliumokban.

Jézus rombolt, mert tudott és akart építeni. (Az »ács« szó helyén egyébiránt a bibliai görögben a τέκτων, vagyis építész áll.) Szembesített, hogy megdöbbenjünk magunkon és sírjunk, hogy mennyire szerelmesek vagyunk az ideológiáinkba, az összetákolt értékrendjeinkbe, a terveinkbe, a vágyainkba, végső soron önmagunkba, és mennyire elfelejtettük az élő Istent, az egyetlent, akivel valóban boldogok lehetnénk.”