„Az MSZP magatartása különösen visszatetsző, amely csak addig tekinti a politika szentélyének a parlamentet, amíg ott a szövetségeseivel többsége van. Értem persze a szándékot: a Fidesz egyedül alkotmányoz, hátha ebből is lehet a médiatörvény mintájára nemzetközi forgószelet zúdítani a kormányra. Csak éppen egy olyan folyamatból rekeszti ki magát e földszintes megfontolásból az ellenzék nagyobbik része, amire talán a mi életünkben nem lesz több példa. Húsz éve parlamenti testületek, pártok, jogtudósok, szakmai műhelyek, műkedvelők és fantaszták dolgoztak egy új alkotmány koncepcióján, és most jött el a pillanat, amikor nemcsak szándék van, de lehetőség, esély is nyílt a cselekvésre. Például arra, hogy ami láthatatlan volt az alkotmány szellemeként, az most végre láthatóvá válva a törvény szövegébe is bekerüljön: a diktatórikus rendszerekkel nincs folytonosság.
A szocialisták eddig lehetetlen feltételekhez kötötték a visszatérésüket, amelyek lényege a tavalyi választói döntés zárójelbe tétele volt. A kétharmados felhatalmazás azonban csak a zsarolás, nem pedig a döntési folyamatban való értelmes részvétel lehetőségét vette ki a kisebbség kezéből. Amely a partvonalon kívülről elátkozhatja a »fideszes« alkotmányt, bármit tartalmazzon is az, nekieshet akár Kölcsey Ferenc szövegének is, csak éppen az új szabályok hatálya alól nem vonhatja majd ki magát. Ugye, ebben nincs vita?”