A Fidesznek már csak saját magát kell legyőznie

„A Fidesz gazdasági téren nem tud vagy nem akar mit kezdeni a kétharmados parlamenti többségével. Megcsinálhatna bármit, de amit tesz, nem mutat túl egy költségvetési megszorításon. Mert ez az, még akkor is, ha újmagyarul ma éppen úgy mondják: harc az államadósság ellen. A Fideszt gúzsba köti az ellenzékben szisztematikusan kialakított tabujainak rendszere. Bármit akar tenni, a tükörben saját ökölrázó képét látja. A tabuk között lábujjhegyen lépdel vagy szócsavarással igyekszik bizonygatni, hogy amit tesz, az nem is az, ami, vagy egyszerűen ellép a probléma mellett, mintha nem is létezne, esetleg ködösen, távoli határidővel ígéri a megoldást.

A Fidesz a nagy-nagy szabadságának rabjává vált. A győzelem érdekében olyan politikai pályát alakított ki, amelyre saját maga helyezte fel az akadályokat. Vagy éppen a győzelem maga vált akadállyá, ahogyan például a fideszes polgármestereket kellene a parlamenti frakcióban saját helyi hatalmuk korlátozására rábírni. A Széll Kálmán Terv pontjai az bizonyítják, hogy a kormány egyelőre nem kockáztatja meg ezt. Kérdés, az idő Orbánnak dolgozik-e: belekényszerítheti-e még frakciója tagjait egy olyan, az állam működésének valódi szerkezeti változását jelentő reformba, amely számukra súlyos érdeksérelmet jelent a helyi porondon. Elnézve, miként veszíti el egyre jobban a kontrollját a törvényelőkészítés felett a kormány a frakcióval szemben, nem fogadnék egy valóban átütő egészségügyi és önkormányzati átalakításra. 

A kétharmad szinte mindenre elég – csak saját maguk legyőzésére nem. Ezért botorkált vissza a kormányfő jobbkeze a kipróbált megszorító intézkedések polcához. Vagy az ötletei fogytak el vagy a lehetőségei. Ha kiderül, hogy a költségvetési hiány növekedését nem engedi a piac, és az Orbán-kormány színre lépésétől önmagában nem zuhannak a magyar állampapírokra fizetendő kamatok, ha a Matolcsy-féle válságadók és nyugdíjpénztárvagyon besöprése is kevés, akkor marad a megszorítás. Aminek a kormány nem tudott ellenállni, annak az élére áll. Ennek láttán Brüsszel vagy az IMF is megnyalja a szája szélét.”