Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a szingliség súlyosan káros az egészségre

„Az International Journal of Epidemiology, a legjelentősebb népegészségügyi folyóirat közölte a teljes finn népesség körében 1996 és 2000 között végzett vizsgálat eredményeit, amely szerint 30 és 64 év között a férfiak közül az élettársi kapcsolatban élők másfélszer, az egyedül élők két és fészer nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint a házasok. A nők esetében az együtt élők másfélszer, az egyedül élők egy és háromnegyedszer nagyobb valószínűséggel halnak meg ebben a korosztályban, mint a házasok. Ez a vizsgálat kimutatta azt is, hogy a gyermektelenség is súlyos egészségkárosító tényező, a két vagy több gyermekes férfiak 30 %-kal, a nők 50 %-kal kisebb valószínűséggel halnak meg a 30-64 éves életkorban, mint a gyermektelenek. Az egygyermekesek halálozási aránya a gyermektelenek és a két vagy több gyermekesek közötti értéket mutat. Ezek az eredmények azt jelentik, hogy a gyermektelenség vagy a társtalan élet fontosabb egészségkárosító tényezők, mint az ismert magatartási kockázati tényezők – dohányzás, kóros alkoholfogyasztás, elhízás- együttvéve.

Saját, a magyar népesség körében végzett követéses vizsgálatunkban szintén azt találtuk, hogy a házas férfiak háromszor nagyobb valószínűséggel élik meg a 69. évüket, mint a magányosak, de jó házasság még ennél is fontosabb védőfaktor, ötszörös védettséget jelent abban az esetben is, ha az adatokat az ismert egyéb tényezők- iskolázottság, dohányzás, kóros alkoholfogyasztás, elhízás- szerint korrigáltuk. Még érdekesebb, hogy a gyermekkel való jó kapcsolat szintén igen komoly egészségvédő tényező, a férfiak esetében négyszeresére növeli a 69. év túlélésének valószínűségét. A nők esetében a jó családi kapcsolatok hétszeres túlélési valószínűséggel járnak együtt, de közöttük az egyik kapcsolat zavarát bizonyos szintig pótolni tudják más jó kapcsolatok.

Az egyik legújabb amerikai, hosszú távú követéses vizsgálat eredményei szerint az elvált férfiak 2,37-szer, az elvált nők kétszer nagyobb valószínűséggel haltak meg 1941 és 2006 között, mint azok akik házasok voltak. Ez a különbség szignifikáns maradt akkor is, ha az adatokat az ismert kockázati tényezők szerint korrigálták, bár a házasok között a különböző önkárosító magatartási formák (dohányzás, kóros alkoholfogyasztás) is jelentősen ritkábbak. A válás nagyobb valószínűséggel következik be azok között, akik a házasságkötés előtt már együtt éltek, akiknek nincs gyermekük és akik nem vallásosak. Magyarországon a felbomló házasságok 60 %-ában van kiskorú gyermek. Ez közel 660 000 gyermeket, félmillió családot és összességében mintegy 1,2 millió embert érint. Ez az ország legnagyobb kisebbsége, mégis a legészrevétlenebbek.”