„[A] legrosszabb hír az a miniszterelnöki bejelentés, hogy 2020 előtt Magyarországon nem vezetjük be az eurót. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy elutasítjuk az uniós csatlakozást ezen a »magasabb szinten«, vagyis hosszabb távon marginális és perifériális létezésre ítéljük magunkat Európában. A miniszterelnök úgy vélekedett, hogy szigorodni fognak az euró zónához való csatlakozás feltételei, de ebből nem azt a következtetést vonta le, hogy fel kell gyorsítani az új feltételekhez való alkalmazkodást. Ellenkezőleg, meghirdette a hátra arc stratégiáját.
2020-ról már nem ez a kormány dönt ugyan, de mivel a Fidesz-kormány rossz irányba indult el, ezért az ismert anekdotával szólva »most már messze van Kolozsvár«, avagy egyre csak távolodunk Európától, az európai intézményektől és az európai értékektől. A kormány kezdettől fogva inkább konfrontálódott az Unióval, mintsem a felzárkózás útját-módját kereste volna. Ezért nem véletlen, hogy az uniós lobogó eltűnt a hivatalos performanszok hátteréből, és a kormányfő rendszeresen a nemzeti zászlók hadrendje előtt fejti ki a »magyar szellem« rejtelmeit. A tartalom és a forma egységben van, hiszen a »szabadságharcos« Orbán nem beszélt Európáról már a 2010 nyarán tartott nagyköveti értekezleten sem, ahogy ugyancsak nem emlegette az uniós felzárkózás követelményeit a minapi, 2011. február 7-i évértékelésen sem. Ez a kérdés nem bukkan fel a Fidesz-kormány szellemi horizontján az alkotmányozás folyamatában sem, hiszen a parlamentben közzétett alkotmánytervezet nem említi az uniós alapjogokat és az európai közös jogállamiság kérdéskörét, ami pedig elemi követelmény lenne egy tagállam számára. Visszajutottunk tehát ahhoz a mondáshoz, hogy »Van élet az Európai Unión kívül is«, de immár az Unión belül.”