Fordított könyvmáglya

„Az utópikus törekvések mindig is ellenségként tekintettek a rájuk veszélyes könyvekre, vagy általában a könyvekre. A jellegzetes antiutópiákban és disztópikus regényekben gyakran megjelenik a könyv, mint az ellenállás szellemének hordozója. Orwell 1984-ében Winston egy olyan helyen dolgozik, ahol rendszeresen átírják a régi újságokat, ha Óceánia szövetségesi politikája éppen gyökeresen átalakul (vagyis eltüntetik azokat a régi lapokat, amik nem az éppen fennálló nemzetközi helyzetet tükrözik, és helyükbe átírt nyomtatványokat tesznek). Majd Winston megkapja a gonosznak nyilvánított Goldstein könyvét, amelyről kiderül, hogy valójában egy beépített ember csalárd ajándéka. Burgess Gépnarancsában az Alex és társai által találomra terrorizált otthon lakójáról kiderül, hogy ellenzéki író, aki a regény címét adó írását gépeli. Ennél beszédesebb Bradbury Fahrenheit 451 című műve, amelynek főhőse, Guy Montag, az eufémisztikusan tűzoltóknak nevezett, valójában a megmaradt könyvek elégetését hivatásosan űző testület tagja. Felettesei ellen fellázadva gyűjteni kezdi a megsemmisíteni rendelt köteteket, ezzel mutatva fel a legmélyebb humanizmus egyik legszebb példáját.

A könyvek elpusztítása valójában szentségtörés, blaszfém tett, méghozzá a könyv-alapú zsidó-keresztény kultúra ellen. Az istentelen diktatúrák és az elképzelt negatív utópiák a maguk természetes módján számolnak le a könyvvel, amely létezésük alapját támadó gondolatokat közvetíthet. Vonaton, szobák mélyén, könyvtárak csendjében, hátsó udvarok diófái alatt olvasgatva őket elménkben képezik azokat a gerillacsapatokat, amelyek egyesülve, idővel meg is rengethetik az elnyomó rezsimet. De mi a helyzet napjaink látványos könyvtúltermelésével? Arról van ugyanis szó, hogy az a fajta kereskedelmi, konformista könyvdömping, amely elárasztja kultúránkat, valójában fordított könyvmáglyaként működik. Nem egyirányúsítani akarja a szellemet és a gondolkodást, hanem agyonnyomni és ezzel megsemmisíteni. A számtalan ponyvának se nevezhető lektűr, önsegítő pszichobiblia, lélekmenedzser-kézikönyv, celeb-határozó, énmárkázó egodesign-kiadvány, szentimentális ömlengés és papírkötésbe zárt lehangoló szöveghányadék ugyanis kommerciális tömegtermékké válva, elzárja a tájékozódás útját a valóban értékes könyvek felé.”