„Ahá, alakul, alakul! Én, a miniszterelnök (kicsit fölállok, megnézem a tükörben – igen, még így, egérrel a kezemben is elég miniszterelnökös vagyok), tehát én most megérkeztem a munkanélküliség kérdéséhez. Hát, mit mondjak, nem könnyű. Országértékelőben erről beszélni! Emberpróbáló feladat. Csaknem olyan, mint falu határában szintezni a vízelvezető árkot!(...)
Hát ezek hülyék. De hiszen nem a cigányok csinálják belőle az etnikai kérdést, hanem a szemét, undorító, balliberális értelmiség csinálja, pfúj! Akik visszaélnek a származási helyzetükkel, vagy mivel.
Ajaj, itt megint síkos a talaj, inkább nem megyek rá. Unom a sok, megjegyezhetetlen nevű német filozófus levelét, hogy így az értelmiségüldözés, meg úgy az európai szellem, jaj, hagyjuk már, nem erre lejt most a felcsuti határ. Keressünk inkább egy jól ismert képet, amiről mindenki fejében magától beugrik, hogy kikről van szó, nem kell annyit lacafacázni.”