A filmkészítés sarokkövei

„Egyes vélekedések szerint a magyar nézők jól elvannak magyar filmek nélkül is. Miért fontos, hogy mégis készüljenek?

Ha a nézők nem kapnak filmet, akkor nem néznek. Több olyan év volt, amikor a magyarországi moziba járó nézők 20-25 %-a magyar filmekre ment be. Ez a kétmillió kétszázezer néző eltűnt, mert megszűntek a támogatások, összeomlott a rendszer. A szétszabdalt filmtámogatási rendszer azt hozta magával, hogy igazából nem mozis műfajok kerültek vászonra, hanem tévéfilmek. Ezek nem tudtak versenyezni a többségében amerikai filmekkel, hiszen nem voltak olyan szépen felöltöztetve. Öt-hat éve rossz útra került a magyar film. A támogatásokat osztó alapítvány nagyon sok lehetőséget akart adni a fiatal és kevésbé fiatal alkotóknak. Elkezdtünk egy nem létező piacra túltermelni, és elvesztettük a nézőinket. Magyarországon 12-15, egész estés nagyjátékfilmre van fogadóképes kereslet. Az, hogy minden héten volt egy nem moziba való premierfilm, botrány. A tavalyi, reményeim szerint utolsó filmszemlén azt találtam mondani, hogy az minden idők legpocsékabb filmszemléje volt. Vállalhatatlan filmek voltak.

Andrew Vajna lett a filmszakmáért felelős kormánybiztos, róla köztudott, hogy inkább közönségfilmes irányultságú. Megfordul az eddigi trend és közönségfilmek váltják fel majd a művészfilmeket?

Nem hiszek a közönségfilm-művészfilm szembeállításban. Magyarországon azt mondják, hogy van gatyaletolós közönségfilm, és van művészfilm, ami onnan ismerszik meg, hogy senki nem nézi. Az nem művészfilm, hanem rossz film. Nálunk sokszor előfordul, hogy valaki csinál kilencvenhárom nézőt a filmjével, ami soktíz-, sokszázmilliós állami támogatásból készül. Úgy nem lehet filmet csinálni, hogy vagy lesz nézője, vagy nem. Nagyon pontos, mérhető paraméterek vannak a filmkészítés során, hogy ezt elkerüljük. (...)

Tavaly azt nyilatkozta, hogy három éven belül Magyarország Európa Hollywoodja lehet.

Magyarország a filmtörvény bevezetése után lendületet kapott a 20 százalékos adókedvezménnyel. Az egész filmipari ágazat fejlődésnek indult, rengeteg pénz jött be, rengeteg munka jött be. Aztán három éve a minisztérium trehánysága miatt elfelejtették meghosszabbítani a Brüsszellel kötött szerződést. Ez teljesen visszavetette az ipart, mert egy évig nem történt semmi. Most minden adott hozzá, hogy a régió központja legyünk. A magyar szakemberek világszintű munkát tudnak végezni, a világosítóktól, az operatőröktől, a sminkesektől kezdve komoly nemzetközi produkciókban tud közreműködni. Ma a műterem-kapacitásunk az egyik legjobb Európában. Aztán itt van Budapest, ahol bármilyen külsőt le lehet forgatni, csak a budapesti városvezetés 20 év alatt nem mérte föl, hogy ha a városban forog egy film, azt nem elüldözni kell, hanem itt tartani. Az ideérkező stábokat lekaszálták, Spielberg nem is értette, hogy az utca egyik oldalán miért kell többet fizetni az engedélyért, mint a másikon. Remélem, most az új városvezetés belátja, hogy ez nagyon komoly városmarketing lehetőség, amellett, hogy komoly állami bevételt termel. Összességében azt látom, hogy a magyar film óriási lehetőség előtt áll. Adjunk neki bizalmat.”