„Még az Antall-kormány idején, a nagy chartamozgalmak indulásakor (hja, kérem, akkoriban még Antallék voltak a nácik…) Eörsi Mátyás szabad demokrata országgyűlési képviselő (keresztnevét szerető szülei Rákosi iránti tiszteletük jeléül választották) imigyen nyilatkozott a német rádiónak: »Rákosi legnagyobb bűne az volt, hogy nem irtotta ki ezeket a fasisztákat«. A kiirtandó fasiszták alatt pedig a kormánypártiakat értette, továbbá azokat, akik ki merészelték fütyülni Göncz Árpádot. (...)
Régen volt, tudom. Most mégis muszáj emlékeztetnem rá, ugyanis minapi vezércikkem miatt megint panaszkodnak a panaszkodók. Hogy hogyan merészelem én kifejteni abbéli véleményemet, miszerint Kun Béláék aztán igazán megérdemelték volna, hogy az orgoványi erdőben végezzék, nyakig földbe ásva. Mert az orgoványi erdőben történtek rettenetesek voltak, de legalább érthetők. Ha tetszik, uraim, ha nem. Ez van. Amit ugyanis Kun Béláék elkövettek ez ellen a nemzet ellen, példátlan volt, és magyarázhatatlanul ocsmány. (Lásd még: a baloldal időnként ráront nemzetére. Nem időnként: mindig!) Továbbá azt is vallom, hogy Európa és a Nyugat örök szégyene, ahogyan Kun Béláékat befogadta, istápolta, és ahogyan felült az ocsmány propagandájuknak. (...)
Ám a lényeg most nem is ez. A lényeg, vajon Eörsi Mátyás akkori nyilatkozata Rákosi legnagyobb bűnéről miért nem váltott ki ilyen elementáris felháborodást önökből, mint ez az én szerény meglátásom Kun Béláék sorsát illetően? Aki erre a kérdésre tudja a választ, az mindent tud.”