Tarlós és a városi rutin

„Tarlós István nyíltan vállalta, hogy a költségvetés márpedig egy olyan jószág, amely nem viseli el a bevételeknél sokkal nagyobb kiadásokat, és nincs olyan csodamódszer, amiellyel ez a korlát kikerülhető lenne. Persze igyekszik elkerülni a rossz kommunikációs hatású fogalmakat, mint a »megszorítás«, de ettől még megértette, meddig ér a takaró. A keret ráadásul szűkebb, mint korábban. Válság van, és a törvényalkotó többség azt a keveset is szívesebben adja politikai tapasztalatban kevésbé, lelkesedésben inkább járatos kerületi polgármestereknek, erre példa az idegenforgalomból származó adóbevételek kerületekhez csoportosítása. Ez óhatatlanul a Budapest fejlődését az elaprózott, inkoherens szabályozással és rengeteg korrupciós lehetőséggel komolyan gátló kerület-rendszert erősíti. Tarlósnak ezekben a kérdésekben Budapest érdekében az őt támogató, kétharmados többségű kormánypárttal szemben kellene sikeresen érvényesítenie érdekeit. Lehetetlen megjósolni, sikerül-e neki.

Frontot nyitott azonban Budapest más, Demszky-korszakban kialakult jellegzetességei ellen is, legyen szó a hajléktalanok kezeléséről vagy a Sziget fesztiválról. Utóbbi ügyben bár közelednek, még mindig távol állnak egymástól az álláspontok: Tarlós (a hírek szerint irreális) bérleti díja és a szervezők által emlegetett piaci ár. Mégis meglepő lenne, ha végül nem születne vállalható megegyezés, a főváros ugyanis anyagilag mindenképp jól jár a rendezvénnyel - a korábban Tarlós által vezetett, Budapest legnépesebbjei közé tartozó kerület viszont nem feltétlenül. A fesztivál ideje alatt az állandó lakossággal összemérhető számú látogató forgalmát kell túlélnie úgy, hogy közben a bevételek zöme másutt jelentkezik.

Érdekel, mi lesz a megoldás, és hogy fogja Tarlós a többi olyan helyzetet kezelni, ahol komoly anyagi érvek és választói akarat szól a személyes ízlésének megfelelő döntés ellen. Ilyen próbatételek lehetnek például a belvárosi csendrendeletekhez hasonló ügyek meg egy csomó más kezdeményezés. Nem lesz könnyű dolga, de az összkép az eddigiek alapján a vártnál rutinosabb, profibb politikust mutat, aki megértette, hogy soha nem fog mindenki úgy élni, ahogy azt ő jónak látná.”