„Daniel Cohn-Bendit zöldfrakció-vezetőtől a sajtó blikkfangot várt, hát hozta is a megrendeltet: »Ma Orbán úr azon az úton van, hogy Chávez legyen!« Mókás ezt attól a »vörös Dannytől« hallani, aki még nem is olyan régen remegő kézzel bontotta fel Fidel Castro leveleit. De hát van az úgy, hogy a ’68-as vörös zászlót a brüsszeli költségtérítés világoskékké fakítja. Mit tudna erről mesélni a német balpárti Lothar Bisky, aki az NDK állampártjában becsülettel ledolgozott évtizedek, némi Stasi-flört után lett sajtószabadságot féltő strasbourgi eurókommunista. (Az euró hosszú ó-ja még véletlenül sincs elírva…) De hát végül is az MSZMP KB büféjében kommunista erkölcsről szavaló Tabajdi Csaba is megtalálta helyét az uniós szocdem világban. Most is oly bájosan indokolta a hazája ellen gerjesztett nyugati médiahadjáratot József Attila szavaival: »Érted haragszom, nem ellened!« Mert hát miért pont a költőt ne kevernék bele a propagandamocskukba… Mert erről van szó. A EU-elnökség számukra nem arra lehetőség, hogy erősítsék Magyarországot, hanem hogy visszavágjanak a vereségükért, az unióban süssék saját pecsenyéjüket. A nyugati elvtárs segít. Persze neki és támogatóinak igazából a multik érdekeit sértő válságtörvény fáj, az ellen azonban mégsem tiltakozhat, választója szembe köpné. A sajtójogokért azonban lehet Grál-lovagként harcba szállni, főleg, hogy közben a pártkasszát is megtölthetik.
A tegnapi szánalmas strasbourgi hajcihő azonban nem csak ezért elkeserítő. Az igaz baj, hogy ezzel elterelik a figyelmet arról, ami tényleg fontos: az összuniós munkahelyteremtésről, a romakérdésről, a horvát csatlakozásról vagy éppen a schengeni határ romániai és bulgáriai kitolásáról.
Vagy éppen ez a lényeg?”