„A »civilek« által - jelentős részben az interneten - szervezett, a médiatörvény ellen tiltakozó immár második utcai rendezvényen a hideg idő ellenére is viszonylag sokan voltak, legalábbis többen, mint az MSZP és az LMP által fémjelzett korábbi megmozdulásokon. Pár ezer ember utcai jelenléte (vagy akár közel 80 ezer tag támogatása a Facebookon) természetesen nem dönti romba a kormányt, talán még igazán fel sem tűnik a döntéshozóknak, az egész akció kitalálása és menedzselése mégis számos izgalmas kérdést felvet. Nézzük a három legnyilvánvalóbbat!
1. Miért sikeres? Az akció szervezői jó érzékkel éreztek rá két dologra. Egyrészt arra, hogy a sajtószabadság kérdése kiválóan alkalmas a kormánnyal szembeni amúgy nagyon különböző irányból érkező kritikák, negatív érzületek összefogására. Olyan jelszót találtak, amely mögé jó szívvel felsorakozhattak azok, akik a konkrét törvény ismeretében protestálnak, de azok is, akik számára ez csak egy alkalmas eszköz ettől függetlenül is meglévő politikai antipátiájuk kifejezésére. Sőt, még olyan választói csoportok is megjelenhettek, akiket kizárólag a tiltakozás »szexi« jellege vonzott – ez azonban már kapcsolatban van a szervezők második felismerésével. Ugyan szokatlan, hogy a szólásszabadságért tüntetők rögtön a politikusok szólásszabadságának korlátozásával kezdik, ám hatékonysági szempontból feltehetően jól kalkuláltak, amikor eltanácsolták a rendezvényről a hivatásos politikusokat. Ezáltal ugyanis olyan apolitikus, sőt antipolitikai jelleget kölcsönöztek a mozgalomnak, amely jelentősen növelte a merítési lehetőséget. S bár a Facebook-csoportban számos ismert liberális és baloldali politikust is találunk, minden bizonnyal lényegesen kevesebb támogatóra számíthattak volna, ha a politikusok zászlóvivővé válhattak volna. A szervezet valójában úgy hozott létre egy mini olajfát, hogy miközben eseti módon összefogta az anti-Fidesz erőket, egyben - az antipolitika legkisebb közös többszörösét használva - eltüntette a közöttük meglévő erős (párt)politikai fenntartásokat.”
