„»Hazudnék, ha azt mondanám, hogy örülök ennek a helyzetnek – nyilatkozod a minap –, de van egy történelmi feladatunk. Bármennyire is fennáll annak a veszélye, hogy ezek a problémák kisugároznak Magyarország uniós elnökségi tevékenységére, az én feladatom az, hogy a lehető legcsekélyebb mértékre csökkentsem ezeket a veszélyeket.« Sajnálom, hogy ezzel kell foglalkoznod, kedves János, de Te is tudod, hogy ebbe a méltatlan helyzetbe a kormánykoalíció hozta magát, és – sajnos – az országot.
Lehet persze most magyarázkodni, hogy akik tiltakoznak, valójában még nem is ismerik a törvények pontos szövegét. Önérzetesen visszautasítani az alaptalan és méltatlan vádakat. Próbálkozhattok azzal, hogy az ellenzékre hárítsátok a felelősséget. Mondván, hogy mindent megragadnak, amivel a figyelmet felhívhatják magukra. Ők fűtik a nemzetközi felháborodást. Meg azzal, hogy nyílván az európai színtéren megmutatkozó pártpolitikai szembenállás is benne van ebben a fogadtatásban. Jól jön az európai szocialistáknak, hogy egy néppárti pártszövetséghez tartozó kormányfőt, kormánypártot apríthatnak. Hogy nyilván benne van a bosszúja különféle európai gazdasági érdekköröknek, amelyeket hátrányosan érintettek a magyar adópolitikai lépések, a válságadó stb.
Te azonban sokkal jobb diplomata vagy annál, hogy ne tudnád, mindez csakugyan nem sok haszonnal járó magyarázkodás. A felelősség a Tiétek.”