Nem Markó fog irányítani

„– Mennyire tartja erénynek vagy hátránynak, hogy sokan Markó Béla kiszemeltjének tartják, aki garanciát jelent a leköszönő elnök fémjelezte politika folytatására? Ön éppenséggel olyan segédpilótának nevezte magát, akire érdemes rábízni a repülőgép irányítását.

– Tény, hogy aki vezetett már repülőgépet, arra inkább rábízható a gép biztonságos irányítása, mint olyan valakire, aki tudja ugyan, hogy a gépmadárnak szárnya és motorja van, de a pilótafülke ajtaját csak az utastérből látta. Számomra nem jelent hendikepet, hogy Markó Bélának jó ideje közeli munkatársa vagyok. Őt ugyanis legádázabb kritikusai is a Kárpát-medence egyik legsikeresebb magyar politikusának tartják, aki elnökként az RMDSZ-t 1993 óta megtartotta a parlamentben, hol ellenzékben, hol kormánypozícióban. Ezt a kifogást vállalni lehet. Másrészt én nem vagyok Markó, mint ahogy ő sem volt Domokos Géza, sőt Eckstein-Kovácsról sem állítom, hogy a kenyéradó gazdája meghosszabbított lépése volna. Önálló személyiség vagyok, képes vagyok meghozni a döntéseimet. Ha valaki ismeri Markó Bélát, az tudja, hogy ő nem az az ember, aki a háttérből akar, szeret vagy tud irányítani, ráadásul mindezt 18 évi elnöki mandátum után. Mindenkit biztosítani szeretnék afelől, hogy február 27-től az RMDSZ-nek más elnöke lesz, és nem Markó fogja irányítani, függetlenül attól, hogy kit választanak meg.

– Komolyan gondolja, hogy képes lesz meggyőzni Tőkés Lászlót arról, álljon el a pártalapítástól? Ha meggyőzőereje mégsem lesz sikeres, miként képzeli el az RMDSZ viszonyát az új alakulattal, például hajlandó lenne a koalícióra?

– Nem vagyok naiv, ismerem az EMNT-s kollégákat, pártalapítási rációjukat. Számomra viszont nem erős érv, hogy csak akkor vesznek komolyan valakit tárgyalásokon, ha pártja van. Ha valóban megtörténik a pártalapítás, nem jelenti, hogy nem kell megpróbálni közös nevezőt kialakítani. A parlamenti jelenléthez fűződő alapvető érdeket nem kérdőjelezte meg Tőkés László sem, márpedig ha ebben meg tudunk egyezni, akkor a következő lépésekben is. Én a pártalapítástól függetlenül tovább szeretném működtetni a 2010 elejétől elakadt Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot. A helyhatósági választásokon minden valószínűség szerint hármas verseny lesz, legalábbis tömbvidéken, viszont nagy kockázatnak tartom Kolozs, Arad, Temes vagy Maros megye mezőségi részén az ütközést az önkormányzati megmérettetésen. Ez ugyanis odavezetne, hogy képviselet nélkül maradna az ottani magyarság. Párbeszédre, együttműködésre szükség van, és ennek kezdeményezésével nem fogok kivárni.

– E téren lényeges kérdés, hogy miként tudja rendezni viszonyát az RMDSZ a Fidesszel. Ebbéli szándékait tükrözi, hogy az RMDSZ jobbközép irányvonalának folytatását hangsúlyozta?

– Ilyen szorosan ehhez a Fidesznek nincs köze. Ami társadalomszervezési, közpolitikai értelemben a fiskálispolitikától a decentralizáción át 2005-ben elkezdődött Romániában, az annak a koalíciónak volt a programja, amelynek az RMDSZ is részese volt, és amelyet 2007-től a liberálisokkal, 2010-től pedig a demokratákkal folyattunk. Ahhoz, hogy alapos társadalmi reformot vihessünk véghez politikai értelemben is, két-három mandátumra van szükség; Romániához hasonlóan Magyarországnak is az volt a problémája, hogy húsz év alatt legalább háromszor irányt váltott, és nem volt alkalom véghezvinni egy koherens politikát. Márpedig ilyen értelemben Románia és az erdélyi magyarok számára ez lenne kívánatos, és nyilván hozzátartozik ehhez az értékrend kérdése is, ezért kell megmaradnunk az Európai Néppártban, amelynek tagja a Fidesz is. Természetesen azt gondolom, hogy rendeznünk kell a viszonyunkat a magyarországi kormánypárttal, és tizenöt éves politikai munkámban nincs olyasmi, ami hátráltatná ezt az együttműködést. A Fidesz politikusaival régóta, még újságírói pályafutásom idejéből ismerjük egymás gondolatait, elképzeléseit, és rajtam biztosan nem fog múlni a kétoldalú viszony rendezése.”