„A siker reménye, a személyéhez kapcsolódó választói csoportok, a tudatos kamarillapolitika és az erőforrások uralma mellett azonban van még egy szempont, amiről beszélni kell: ez pedig nem más, mint az ellenfelek által nehezen értett, olykor egyenesen elképzelhetetlennek tartott személyes kultusz. Ami - tapasztalataim szerint – sokkal valódibb és valóságosabb, mint azt a kívülállók gondolják.
Gazdasági és politikai vezetőkkel beszélgetve rendre felteszem a bevezetőben megfogalmazott kérdést, és bár a válaszok meglehetősen széles skálán mozognak, egy valamiben mégis hasonlítanak: a legtöbben a miniszterelnök páratlannak mondott meggyőző képességét említik. Egészen érdekes, hogy még azok a vállalatvezetők, egyéb befolyásos emberek is, akik amúgy semmilyen módon nem függnek a politikustól és nem érdekeltek a Fidesz sikerében, személyes találkozásaikról számomra olykor nehezen befogadható elragadtatással, lelkesedéssel beszélnek. Biztos vagyok abban, hogy szavaim félreérthetők és a politikai térbe kerülve félremagyarázhatók lesznek, de akkor is csak tisztán leíró szándékkal mondom: Orbán Viktor hatni képes politikus, meglepő módon talán nyilvános szerepléseinél még erősebben is azokban a körökben, ahol nem éri a reflektorfény. A hozzá közel állók szinte kivétel nélkül karizmatikus, felkészült, okos és céltudatos embernek írják le, s még azok sem felejtik el megemlíteni ezeket a tulajdonságokat, akik amúgy ellenérdekeltek, politikájának belső ellenfelei.
Azért tartom fontosnak, hogy külön beszéljünk erről a sajátos kultuszról, mert meggyőződésem szerint ennek komoly sérülése vagy megsemmisülése vezethetne csak a kormányfő politikai hatalmának végleges, visszafordíthatatlan eróziójához. Veszíthet a népszerűségéből a miniszterelnök, lehet a mostaninál sokkal rosszabb helyzetben a közvélemény-kutatásokban a Fidesz, ezek az amúgy a párt politikájára minden bizonnyal ilyen-olyan hatással lévő események ebben a politika táborban nem ugyanazt jelentenék, mint amit a baloldalon megszoktunk. S nem csupán azért, mert a Fidesz centralizáltabb, inkább egy ember köré épülő párt – ha támogatói nem hinnék el, hogy vele még sikeresek lehetnek, nincs az a betonbiztosra épített rendszer, amely megőrizné őt a kihívástól.”