„Tunézia elűzte diktátorát. Ezt a hírt nyilván mindenki üdvözli, aki rendelkezik szemernyi beléérző képességgel és úgy gondolja, nem jó zsarnokok uralma alatt élni. Még akkor is, ha a sok korrupt arab diktatúra közül Ben Ali korrupt diktatúrája nem a legrosszabb volt - bár erről nyilván más a véleménye a politikai okból bebörtönzött fiatalnak és a tunéziai tengerparton olcsóér'sütkérező nyugat-, vagy kelet-európai turistának. Mivel azonban az iszlamista veszély nem fenyegetett, s Tunéziával még boltolni is lehetett, a nyugati államok nem nagyon ricsajoztak az elnyomás miatt. (...)
Annál érdekesebb viszont, hogy a tunéziaival azért talán még nem összevethető magyar helyzettel mérhetetlenül kritikus európai szocialisták milyen zavarba kerültek a diktatúra bukása után. Egy rövid közlemény tudatta kedden, hogy az olajra lépett, amúgy 1987 óta uralkodó Ben Ali elnök pártját, az Alkotmányos Demokratikus Tömörülést kizárták a Szocialista Internacionáléból. (...)
Meglehetősen furcsa, hogy a magyar állapotokat minden demokratának becsületére váló hevülettel ostorozó Martin Schulz európai parlamenti frakcióvezető némileg önellentmondásba keveredve a kizáráskor arról értekezett zavarában: a diktátor pártja már harminc éve nem fejtett ki munkát az Internacionáléban. (...)
Mindenesetre, ha véletlenül a honi állapotok miatt aggódó európai szocialista érdeklődne arról, hogy »Mr. Orban« valóban az ősközösség állapotok közé löki vissza ezt a nem is olyan régen még baloldali kormányzás alatt virágzó paradicsomot, már csak a poén kedvéért se mulasszuk el megkérdezni: és hogy szolgál a derék Ben Ali egészsége?"