„A teljesítmény egészéért, a jelenlegi helyzetért mindenki felelős, még akkor is, ha a demokrácia végső rombolását egyedül végzi a jobboldal. Tudom, hogy az alkotmányos berendezkedést, a jogállam intézményi alapjait, az alapjogok némelyikét és az alapjogok érvényesülésének garanciáit a Fidesz teszi jégre, de a demokratikus társadalmi érzület, mentalitás kialakulatlanságához mindenki hozzájárult a rendszerváltás óta. Éppen ez a mentalitás lenne most akadálya minden olyan törekvésnek, amely eddig simán haladt előre. Ennyit a megértésről és az idegenkedés méltánylásáról.
Ráadásul hagyománya van az antipolitikának, a politika elutasításának, amely a diktatúrával szemben álló ellenzéki gondolkodásban központi szerepet játszott. Éppen ez az, ami kételyeket ébreszt az elzárkózással szemben. Hiszen egyelőre még megvannak a demokratikus lét alapelemei, még van politikai pluralizmus, vannak demokratikus érzelmű, a jogállamnak elkötelezett politikai erők is. Ezeket az érthető idegenkedés ellenére sem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem lehet úgy tenni, mintha nem létezne a politizálásnak szervezett formája. Nem lenne szabad ugyanúgy viszonyulni a demokratikus alapelveket tiszteletben tartó, a szabadságoknak elkötelezett erőkhöz, mint az antidemokratikus politikai szervezetekhez. Ez utóbbiakat semmibe kell venni vagy küzdeni kell ellenük, de nem lehet semmibe venni a jogokért kiállókat, még akkor sem, ha a kiállás mögött léteznek stratégiai okok. Az antidemokratikus vonásokat mutató hatalmi berendezkedéssel szemben a minél szélesebb egységfront képes eredményekre. A szétforgácsolódás veszélye különösen azért súlyos, mert nem bizonyos a jogosultságok tudatára és elismerésére épülő széles körű társadalmi támogatottság. Nehezemre esik persze egy ilyen »népfrontos« összefogás propagálása, miközben magam is húzódozom a politikához való közelkerüléstől. Skizofrén helyzet, hogy szívesebben vagyok civilekkel, nem politikusokkal együtt egy politikai demonstráción, de tudom, hogy esélytelen a politika tagadása.”