„Bár a számmisztikában a 66 elég baljós üzenetet hordoz, most mégis reménykednünk kellene abban, hogy az előttünk álló év, amely a második világháború utáni 66. esztendő lesz, mégis biztató távlatokat nyit meg számunkra. Ám ahhoz, hogy ezek a remények megalapozottak legyenek, előbb fel kellene dolgoznunk mindazt, ami ebben az időszakban történt. Ennek a 66 évnek talán az egyik legtalányosabb mozzanata, hogy pontosan a közepén két igencsak különböző korszakra oszlik. Történelmi evidencia, hogy az 1978-cal kezdődő második 33 év minden szempontból sokkal sikeresebb időszak a magyar társadalom számára, mint az első. Az adatok azonban legalábbis így árnyalják ezt a képet. (...)
Mindez azért módfelett elgondolkodtató, mert az első időszak 1945 és 1978 között a szovjet birodalmi elnyomás, a kommunista diktatúra időszaka – benne az ötvenes évek súlyos fizikai terrorjával és az 1956 utáni megtorlás traumáival. A második időszak pedig azért már inkább a béke, előbb szerény politikai engedmények, majd a demokrácia, a piacgazdaság, az európai uniós tagság korszaka. Az adatok mégis arról tanúskodnak, hogy a magyar társadalom nagyjából éppen 1978-ig inkább közeledett a nyugatias anyagi és életminőségbeli értékekhez, azóta pedig távolodik azoktól. Nem csak a reálbérek terén vagyunk ugyanis ma rosszabb helyzetben mondjuk Ausztriához képest, mint 1978-ban voltunk. Jellemző módon például a középkorú magyar férfiak halandósági rátája a hetvenes években alacsonyabb volt, mint az osztrákoké, míg ma több mint kétszer annyi magyar férfi hal meg minden évben, mint Ausztriában.
Joggal várhatnánk el akár éppen a 66. évforduló kapcsán is, hogy feltegyük a kérdést: miként lehetséges, hogy a diktatúra és elnyomás brutális fegyvereivel még csak megküzdöttünk valahogy, ám a béke és demokrácia »fegyverei« térdre kényszerítenek minket? Vagy esetleg nem arról van-e szó csupán, hogy megváltozott a háborúk és fegyverek természete, és ez a békének álcázott, kegyetlen háború felkészületlenül érte a gyanútlan magyar társadalmat? Ám egyelőre nemcsak kiérlelt stratégiai válaszunk nincs ezekre a kérdésekre, de a magyar nemzet mint közösség nem is nagyon tudja, meri, akarja feltenni sem ezeket a kérdéseket.”
