Vagy-vagy

„Kormánypárti politikusokkal beszélgetve gyakran találkozom a »nincs más választásunk«, »mi csak nyomjuk a gombot«, »úgysem lehet szembemenni« típusú érveléssel. Olykor vezetőnek gondolt fideszesek is ilyesmire hivatkoznak, mondván, hogy ebben a ciklusban a siker és a kudarc is igazán csak egy emberé lehet.

Az érvelés egyik fele biztosan hibás: ha sikertelen lesz ez a négy év, akkor a bukás – természetesen nem pontosan egyenlő mértékben - biztosan minden kormánypárti politikus számára súlyos kárt okoz majd. Nem is kell nagyon messze menni, hogy lássuk ennek a mondatnak az igazságát: az MSZP elmúlt néhány évének története megmutatta, hogy hiába csak egy ember áll a reflektorok kereszttüzében, ha politikája összeomlik, mindazokat maga alá temeti, akik mögötte álltak. Ebből a szempontból pedig szinte teljesen mindegy, hogy őszinte lelkesedés vagy csak kényszerpályás(nak gondolt) politizálás tartotta ott őket. (...)

Mindazoknak a »poszt-politikusoknak«, akik a túlélés és az élrekerülés lehetőségét az utolsó percig támogatásban vélik megtalálni, be kell látniuk: ha elszalasztják az időben lépés lehetőségét, sorsuk végletesen összekapcsolódik a ciklus névadójának sorsával. Ez nem feltétlenül baj, könnyen lehet, hogy személyesen jobb stratégia is, mint bármi más, ami nagy eséllyel a senki földjére, a szilikatalinosodás útjára vezetne. Egyszerűen csak látni kell, hogy egy idő után, egyre több közösen támogatott döntéssel a hátuk mögött, összekapcsolódva azzal is, amivel nem szeretnének, már senkinek nem lesz két jó kimenet.”