„Nagyon elegánsnak tűnik, hogy nem kutakodunk a politikusok intim szférájában, de nagy ára van ennek. Mégpedig az, hogy nálunk a politikus szívbaj és következmény nélkül vihet a hirdetett világnézetével, a programjával gyökeresen ellentétes életet. Tipikus példája ennek: a megélhetési kurzuskonzervatív. A nyilvánosság előtt pátosz, mintaszerű családmodell, keménygallér. A magánéletben altesti poénok, néha fizetős erotikus szolgáltató, intenzív online pornófogyasztás. A megélhetési liberális »szalonjogvédő« a szegregációmentes közoktatást prédikálja, a gyerekét meg elitista magániskolába járatja, s a lakóparki ingatlanát fizetett őrség védi, miközben vérzik a szíve kilakoltatással fenyegetett önkényes lakásfoglalókért. A haladó baloldali közember pedig otthon, a családjával úgy viselkedhet, hogy reakciós angol lordnak néznénk. Ha a bulvármédia mindebből nagyritkán valamit feltár, annak a hatása is nulla. Deutsch Tamás és Jakab István is karcolás nélkül túlélték a magánéletükön ütött kukucskálólyukat. A magyar politikafogyasztó hozzászokott ehhez a tudathasadásos kettősséghez. Hogy a közhatalom embere az országházban szónokol valamiről (amit abbéli minőségében esetleg tényleg hisz is), utána pedig »önmagát privatizálva« lazít.
Hogy lehet ezen változtatni? Két eszközünk van erre. Egy: az örök pártonkívüli átlagember az erőszakos programügynökök áldozatából a hatalom eredője, ura, megrendelője, tudatos és kritikus vásárlója lesz. Hogy a politikát ne vele csinálják, hanem – az egészségtudatos beteg mintájára – közélettudatos választóként ő diktáljon. (Persze úgy is megbukhat a politikus, ha passzívan eltűrjük, aztán csendesen, sompolyogva ellene szavazunk. De azáltal csak a politikusok cserélődnek, a politika minősége nem javul.) Kettő: a politikus is szenvedje el magánemberként, amit közemberként hirdet. Számoljuk fel a kádári kettős könyvelést. A nem politikából vagy a politikáért élő kisembereknek a politikában való, aktív, keresleti jellegű szerepvállalása, illetve a politikusi magánszemélyiség Nyugaton bevett közéletesítése lenne a tartalma a címben javasolt új jelszónak: több politikát!”