Pont annyit iszom, mint egy átlagos férfi

„Milyen érzés volt a tárgyaláson ismét szembesülni azzal, hogy mit tett?

Nehéz volt. Borzalmas érzés újra odaállni, és újra végighallgatni 9-től fél négyig a tanúkat, újra felidézni az egész borzalmas balesetet. Az volt a legnehezebb része, hogy mindig, újra és újra a fejedhez vágják, mit tettél, újra és újra szembesülnöd kell a történtekkel. És nem tehetsz semmit, mert elkövetted, ez is a kanossza része, hogy a fejedre olvassák. (...)

Tovább lehet lépni? Elmúlik a bűntudat? Létezik ön szerint megbocsájtás?

Nagyon túllépni nem tudok, mert sok hozadéka lesz, akármilyen döntést hozzon is a bíróság. Biztos, hogy legalább öt évig nem lesz jogosítványom. Biztos, hogy öt évig minden nap eszembe fog jutni, hogy miért nem ülhetek be a volán mögé. Abban reménykedem, hogy egyszer a hobbimat, a vadászatot tovább tudom majd folytatni. Mert az nekem nagyon fontos. És hát ugye elvették a puskákat is.

Mi az a kérdés, ami folyton visszatér?

Arra a kérdésre nem tudok mit mondani, hogy »mi lett volna, ha a te apukádat vagy a te nagypapádat ütötték volna el«. Nekik is igazuk van. Biztos vagyok benne, hogy bennem is borzalmas indulat lenne, ha az én hozzátartozómnak ment volna neki egy állat nem tiszta állapotban. Ami ezen túlmutat, vagy ami átsegít, az a megmagyarázhatatlan szeretet, ami felém árad. Ami persze nem teljesen megmagyarázhatatlan, mert azelőtt is rengeteget tettem azért, hogy örömet szerezzek. Úgy tűnik, szerencsére kitartanak mellettem. Valójában nem kell védeni magamat, mert nem bánt engem az égvilágon senki!”