(Pap)Ír tigris

„Írország gyors gazdagodásának legfőbb mérőszáma az egy főre eső GDP volt. Márpedig a GDP-nek mint számbavételi módnak megvan az a sajátos perverzitása, hogy azt a jövedelmet is az ország gazdagodásaként tartja számon, amely az ott tevékenykedő külföldi vállalatoknál jön létre. Ehhez azonban semmi köze az ország népének (azon kívül, hogy ő termeli meg), és amelyet a multinacionális vállalatok persze bármikor ki is vihetnek az országból. A globális konjunktúra során e gigantikus profitokat többnyire újra befektették Írországban, és így a GDP által mért virtuális gazdagság színes »lufija« egyre nagyobbra fújódott, a példa ereje még nyilvánvalóbbá lett. Az örömittas, mit sem sejtő népesség ráadásul a végtelen jövőbe kezdte kivetíteni mindezt, és a hiedelem szerint nyilván később is özönlő »biztos pénzre« szíves örömest hitelezett a globális pénzhatalom helyi ügynökhálózata.

Ám a pénzhatalmi komplexum urai – akiket »globalo-bölléreknek« is nevezhetnénk (Portugália, Írország, Görögország, Spanyolország = PIGS vagyis disznók) – a háttérben már magabiztos mosollyal fenték a késeket, és a tudatosan kirobbantott 2008-as álság-válsággal elindították – Adyval szólva – »ölő-gyilkos cudar komédiájukat«. Görögországot már »levágták«, és a görög társadalom talán még csak most kezdi sejteni, milyen végzetes lejtőre is került. Az ír társadalom valószínűleg még ennél is veszélyesebb helyzetben van, mert olyan felfoghatatlan számára a hihetetlen erővel rátörő lidércnyomás, hogy egyelőre még csak múló rossz álomnak tekinti mindezt. Ám ahogy már Görögország esetében is láttuk, a levágandó »disznó-országok« csak Európa kivégzésének első jelentéktelen epizódjai csupán. A tudatosan szított válsághisztéria nyomán ugyanis, akárcsak Görögország esetében, máris egekbe emelkedett Írország kockázati felára, ami azt jelenti, hogy a hitelekért fizetett, eddig is gigantikus kamatok a sokszorosukra nőnek.

Ezekkel a pénzügyi terrorakciókkal a globális hatalmi rendszer már valójában nem a PIGS-országokat, hanem a túszul ejtett Európa egészét zsarolja, és mint Görögország példája mutatja, teljes sikerrel. Európa megfélemlített, tehetetlen és korrupt uralmi struktúráinak a jelek szerint sem érvényes tudásuk, sem bátor elszántságuk nincs, hogy útját állják a most már nyíltan földrészünk elpusztítására törő gyilkos erőknek. Néhány hét múlva az a Magyarország lesz fél évre Európa uralmi rendszerének formális irányítója, amely az elmúlt évszázadok során közvetlenül élhette át e »pusztító világerő« kegyetlenségét. Lesz-e bátorságunk nevén nevezni a dolgokat?”