Kevély tanács

„Méltányolom Lázár János kijelentését, miszerint semmiképpen nem akarnak háborút a sajtóval, mert a konzervatív erők az utóbbi húsz évben az ilyesmiben mindig alulmaradtak. Kár, hogy nem veszi észre: nem a magyar sajtóval állnak háborúban, hanem a világ demokratáival. Miközben a Fidesz azt próbálja érzékeltetni, hogy valami hazaárulók bíztatják a nyugati politikusokat és a sajtót, az önkényuralom felé csúszó Orbán gyalázására, az az igazság, hogy a Nyugat jól fölkészülten várta, hogy a Fidesz elfogadja a sajtótörvényt, és végre akkorát rúgjon Orbánba, amekkorát régen szeretett volna. Lázár úr pontosan tudja, hogy Orbánt úgy nézik le tőlünk nyugatra, mint ahogy a Fidesz és az egész politikai osztály az újságírókat. Egy üresfejű demagógnak tartják - a karácsonyra való tekintettel a többi minősítő jelzőt most mellőzzük.

Európa nem szólhatott bele az elképesztő visszamenőleges törvénykezésbe, a jogbohóckodó alkotmánypiszkálásba, a demokrácia alapelemeinek önfeledt kirugdosásába, de a sajtószabadság kérdése olyan ügy, amiben nem teheti meg, hogy ne szóljon. Minden dühét ezzel az ürüggyel veri majd le Orbánon.
Tudom, hogy mérhetetlen kevélység, ha azt képzelem, hogy a miniszterelnök hallgat rám, de Magyarország érdekében a következő lépéseket látom járhatónak. Orbán Viktor parancsolja meg, hogy Schmitt Pál ne írja alá a szájkosártörvényt, hanem utalja az alkotmánybírák elé, akik azt nyilvánvalóan megsemmisítik. Schmitt biztosan megérti, hogy most ez a kármentő akció a "motoros" dolog, nem pedig a "fékes", aminek felületesen látszik. Ezután fejezzék be a sunyiskodást, és kezdjenek neki egy teljesen új médiaszabályozás előkészítésének, beleérve a hatóság felépítését, vezetőjének kinevezését ésatöbbi - azt hiszem nem kell magyaráznom, mi mindenben vétett a Fidesz a demokrácia ellen.”