Fedél és cél nélkül

2010. december 03. 08:35

Sokan vagyunk valóságos erkölcsi skizofréniában a hajléktalanokkal szemben.

2010. december 03. 08:35

„Sokan vagyunk valóságos erkölcsi skizofréniában a hajléktalanokkal szemben. Összeszorul a szívünk, amikor szakadt paplanok alatt látjuk őket a huzatos aluljáróban. De ha vékony vizeletcsík folyik alóluk a cipőnk felé, akkor ezt a sajnálatot már átszínezi némi düh. Hallgatva diskurzusukat, figyelve megnyilvánulásaikat, arra jutunk, hogy ha az alkoholizmus megelőzésében, kezelésében előbbre tartanánk, talán a hajléktalankérdés is kevésbé lenne súlyos.

Kit sajnáljunk? A hűvösvölgyi villamos-végállomáson össze-összeverődő hajléktalan csapatot, amely esténként a budaligeti buszra száll, s mindig magukkal viszik azt a meghatározhatatlan korú nőt, akit rekedt és trágár üvöltözése miatt néha még ők is csitítanak? Vagy inkább az újságosbódéban ülő, az egész napi műszaktól dermedt kezekkel kiszolgáló asszonyt szánjuk, akinek ezt a műsort, sokszor a neki címzett beszólásokat is télen és nyáron, reggeltől estig kell hallgatnia? Kié legyen az együttérzésünk?

Tarlós István megígérte, hogy december 15-től kezdve nem lesznek az aluljárókban hajléktalanok. Akit ez megnyugtat, s nincs több kérdése, attól ne reméljünk sokat az ország megújításában. Abban bízhatunk, aki azonnal megkérdezi: és mi lesz velük? Hol lesznek? Hol hajthatják le a fejüket? A hajléktalanokat ugyanis nem eltüntetni kell, hanem elhelyezni, ha hagyják. Nem tárgyak ők, hanem szerencsétlen emberek.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 21 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
orion
2010. december 03. 13:14
Miért kell sajnálni bárkit is? Egyátalán, mi a sajnálat? Mérce-amit mindenki a saját helyzetétől függően fokol be. Nekem van munkám, meleg otthonom, ülök a szakadó hóban az autómban-akkor azt, aki az aluljáróban vacog, sajnálom..., mert a saját veszteségeim lehetőségét képzelem el. De amikor hajnalban kelek és éhbérért robotolok, vagy a bank viszi a nehezen összekuporgatott másfélszobás panelt, akkor már nem biztos, hogy van energiám mások nyomorúságára, elég a sajátom is. Főleg akkor nem, ha a megmentendő baromira nem is akarja ezt, hiszen van egy olyan szabadsága(kivonult a társadalomból, kötelezettség az ő részéről semmi), amiről mi többiek, akik nem így élünk, már régen lemondtunk. Kicsit talán irigykedünk is (na jó, nem télen!), ezért inkább eltüntetnénk őket a szemünk elől. Azért ebben van ráció, nem? Veszünk nekik lakást, viszünk nekik teát? Az egyik túl sok, a másik túl kevés.-írta Askeladden. És tökéletesen igaza van.
Trükkök Százai...
2010. december 03. 10:11
Egy valamire való társadalomnak kötelessége gondoskodni a szerencsétlen helyzetbe jutott tagjairól.Még akkor is,ha önhibájából jutott ilyen állapotba,meg kell teremteni az újrakezdés lehetőségét. Ahogy Topo írta,sok esetben ez egy pillanat alatt megtörténhet,és akinek nincs családja,rokona,nincsenek barátai,az menthetetlenül elsüllyed.Annyira nyomorult ez a helyzet,hogy képtelenség belőle felállni.Persze itt is vannak kivételek.Sok ilyen sztorim van.Az egyik legtanulságosabb az a pasas volt,akinek feleségén és két gyermekén kívül senkije nem volt.Mérnök volt,kirúgták,majd az asszony is kirúgta("lelépett egy uszályossal"...),és egyik napról a másikra az utcán találta magát.Hamar lerongyolódott,ezáltal hiteltelenné vált,ha munkahelyekre jelentkezett.De két év alatt piszok kemény önfegyelemmel össze tudta magát kapni annyira,hogy melója is lett,és egy pici önkormányzati lakást bérelt.Hát ez a ritkább jelenség. Nincs mindenkinek ekkora lelkiereje.És persze a legnagyobb baj,amikor valaki önmagán nem akar segíteni,úgy tényleg nagyon nehéz bármit is tenni. Na és az aluljárókban lejmoló punkokat hagyjuk,az nem ez a kategória. Lényeg:megborzongok az ilyen mondatoktól,hogy "a belvárost meg kell tisztítani a hajléktalanoktól". Demszkyt meg lehet köpködni(én is szoktam),de ezért az ügyért nem keveset áldozott,és ezt a javára írom.
El Topo
2010. december 03. 09:36
Nehéz ügyek ezek. Látom már előre a jó kis hozzászólástömeget, hogyan kéne "ezeket" valami jó kis végső megoldással elintézni. De tegye már fel a kezét, aki őszintén úgy gondolja, hogy belőle aztán az életben nem lehet hajléktalan! Elárulom nektek: egy pillanat műve. Elárulom nektek, belőlem egyszer már majdnem lett hajléktalan.
Bell & Sebastian
2010. december 03. 09:36
Kérdésem volna: hány liba-ügy hány földönfutót generált az elmúlt években és mit tett Ön ezen ügyek felgöngyölítése érdekében? Netán ünnepelte is a főminiszterré avanzsált kreatív csődgondnokot? Igen? Akkor kiszavazom a témából, minimum.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!