Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
A budapesti kormánynak teljesen felesleges és káros a konfliktust jelképes erejű lépésekkel továbbmélyíteni.
„Az RMDSZ-re jutó, választásról-választásra csökkenő szavazatszám, Tőkés László bejutása független jelöltként az Európai Parlamentbe 2007-ben, majd a megállapodás közte és az RMDSZ között a 2009-es európai választások előtt mind azt mutatja: komoly magyar választói tömeg elégedetlen a szövetség eddigi munkájával. S ha ez így van, akkor lehetőséget kell adni a politikai különbség kifejezésére. Azaz az autonomista Erdélyi Magyar Néppárt létrehozását egyszerűen egységbontásnak ítélni: az erdélyi magyar választó kiskorúnak tekintése.
Mivel azonban két párt nem lépheti át az ötszázalékos parlamenti küszöböt (ehhez nincs elég magyar Romániában), adott pillanatban nyilván meg kell majd egyezni - ahogy ez történt a már említett 2009-es esztendőben. Addig viszont nyugodtan lehet egymást bírálni, kritizálni, más megoldási javaslatokat ajánlani a választónak. Ez nem az annyiszor emlegetett turáni átok, éppen ellenkezőleg, az egészséges politikai versengés megnyilvánulása.
Ha azonban az előbb-utóbbi megegyezés politikai kényszer (s mint látjuk, az), akkor a budapesti kormánynak teljesen felesleges és káros a konfliktust jelképes erejű lépésekkel továbbmélyíteni. Mondjuk azzal, hogy az RMDSZ-hez közelálló sajtótermékeknek nem kapnak támogatást a magyar államtól.”