„Mielőtt végleg belefullad a publicisztikaírás az általános nemzeti seggnyalásba, illetve a rafináltan megírt, sorok közé rejtett kritikába, még év vége alkalmából szeretném közölni, hogy optimista vagyok a politikát illetőleg. Mert amit az elmúlt hónapok alatt láttunk, az valami olyasmi, mintha Debreczeni József, Bauer Tamás és Vásárhelyi Mária közösen LSD-zett volna Tamás Gáspár Miklós kertjében (nincs neki kertje, csak szólok, mielőtt ráküldik az adókommandót a fiúk), majd miután beütött a bad tripnek nevezett jelenség, az utazás félresiklása, közösen újrafogalmazták volna elvárásaikat és kételyeiket a kétharmados Orbán-kormánnyal szemben. Nincs az a borúlátó Gyurcsány-árva, aki feltételezte volna ezt a káoszt tudatmódosító segédanyagok nélkül.
Ezek (embertársaim, szintén nem hülye magyarok, az azért ugye jó dolog, hogy megint vannak ezek, már hiányzott, de tényleg évtizedekig nem voltak, most megint vannak, lehet részegen énekelni záróra után az Internacionálét!), szóval ezek annyira idióták, hogy petárdáznak a lavinaveszély tábla tövében, és kis szerencsével még ellenzék sem kell ahhoz, hogy maga alá temesse az egész elmebeteg rendszerüket a hülyeség tömör hófala. Már csak azért is, mert ha kellene hozzá ellenzék, óriási bajban lenne az ország.
Ez a kormány lesz az első, amelyik úgy buktatja meg önmagát, hogy nem jön utána másik, nem jön utána semmi, mi pedig kifutunk az utcára és énekelünk valami szép dalt közösen a fellációról.
Ez a kormány lesz az első, amelyik az interneten fog eltaknyolni, civil közösségek teszik majd taccsra, és anarchoszindikalista közösség leszünk, nem hagyjuk, hogy bárki minket elnyomjon, hiába jön azzal, hogy valami tyúk fejbevágta egy karddal, amitől eszébe jutott a nemzeti együttműködés királyának lennie.”