Túlzottan karakteres

„A modern képviseleti demokráciákban a jogállami követelmények rögzítése nélkül a »többség" kategóriája is képlékennyé válik. Aki helyesli a »pofátlan végkielégítések« visszaszerzését, nem biztos, hogy helyesli, hogy a központi költségvetésből építsenek stadiont Debrecenben. Bizonyos szempontból mindannyian a többséghez tartozunk, más fölosztás szerint meg a kisebbséghez. Mivel nem tudunk minden esetben összegyűlni egy fa alá, megvitatni a felvetődő kérdést, előre tisztázni kell, hogy a többség felhatalmazása mire vonatkozik. (Megjegyezzük, az ellenzéki Orbán Viktor ennél is továbbment, nemcsak a kormányzás hatókörének, de az irányának előzetes ismeretét is a legitimitás feltételéül szabta.)

Amennyiben a megbízás terjedelme nem egyértelmű, úgy a végrehajtó hatalom birtokosa könnyedén le tud számolni a kontrollt jelentő intézményekkel, csak meg kell keresnie azokat a témákat, amelyekben az ő álláspontja a népszerűbb, és erre hivatkozva léphet föl velük szemben. Így más és más ügyekben, más és más többséggel a háta mögött addig forog körbe, amíg minden akadályt eltüntet. Jól látható, hogy ez nem a »többség akaratának« érvényesülését eredményezi, hanem végső soron egy elit csoport függetleníti magát mindenféle többségtől. Magyarországon pontosan ez folyik. Azokkal, akik szerint ez így rendben van - mert rendkívüli embernek rendkívüli hatalom jár -, legalább vitatkozni lehet. Orbán fényképét kredencén őrző nénike és a fröcsögve kommunistázó polgári körös kommunista nemcsak erkölcsösebb, de okosabb is a mindent megmagyarázó kommentátorok javarészénél. Miközben az elemzők szemét a valóság ott bökdösi kifelé, ők arról értekeznek, hogy a kormánypárt alkotmánymódosításaival nem tesz semmi különöset, csak a brit modellt igyekszik meghonosítani. Hogy egy hét - és egy újabb módosítás - után rádöbbenjenek, hogy mégis inkább a belgát.

Ahogy az már lenni szokott. Ül a politikus az asztalánál, és nem azon töri a fejét, hogy miként vigye keresztül az akaratát, hanem, hogy a brit vagy a belga szisztémát valósítsa-e meg. A kormányvalag-közeli intézet munkatársa mindenesetre így képzeli, és a Fidesz Ab-nyomorgatásához csupán annyit bír hozzáfűzni, hogy annak módja »túlzottan karakteres«. Végül is, ahogy vesszük. Ez alapján a Magyar Szigetre kilátogató újságírókat állítólag veréssel és anális erőszakkal fenyegető jobbikos Zagyva György Gyula eljárása sem állati, hanem csak túlzottan karakteres. Hasonló jókat kívánunk a tisztelt elemzőnek. Legalább a Jobbik »húsz évet a húsz évért« szlogenje kiegészülhet a »seggdugaszt a seggdugasznak« jelszavával.”