Táncoló, szőrös talpak

„Ha már azt keressük, kik ártanak a legtöbbet hazának és nemzetnek, kezdjük a vulgárbölcsészekkel. Ők azok a szelektív érdeklődésű, lúzer töri szakosok, akik beragadtak valahol a perszonálunió magasságában, és minden percet személyes tragédiaként élnek meg, melyet nem Nagy Lajos és (meglepő módon) Szálasi Ferenc fiktív szerelemgyermekének apostoli királysága alatt tölt e nemzet. Ezek skandálják hajnali részegségben, egyetemi pinceklubokban összekapaszkodva, hogy mely városok lesznek újra magyarrá a magyar tankok lánctalpaitól, és ugyanők hörögnek akkor is, amikor Románia legnagyobb nemzeti ünnepére emlékeznének Magyarországon. (...)

Annak idején joggal háborodott fel Magyarország és a világ, amikor Sólyom Lászlót, a Magyar Köztársaság akkori elnökét kitiltották Szlovákiából. Fico pont ugyanolyan fals dumával jött, mint a mi vulgárbölcsészeink: a szlovák nemzetvezető szerint a révkomáromi Szent István-szobor és a magyar államfő összepárosítása adott dátumon Szlovákia történelmét, területi integritását, nemzeti szuverenitását rombolta volna. Akkor mind joggal hülyéztük Ficót, köztük épp azok a leghangosabban, akik most kikérik maguknak a román ünnepet. Mi mindenhová, hozzánk senki. Nekünk minden jár, mások meg csak fogják be a pofájukat. (...)

Jelenleg (történelmünk során ritka konstellációként) a magyar és a román miniszterelnök viszonya egyébként kifejezetten baráti, miközben saját nacionalistáikat is erős kézzel fogják, bírják a címeresek támogatását. Ha valamikor, akkor most lenne mód és erő a nemzetek közti viszony rendezésére, amikor a szorító fogsor elernyed, nem pislogunk állandóan a hátunk mögé. Most lehetne közeledni, békülni, és ez felhasználva egyre többet, egyre jobbat kialkudni az erdélyieknek is. Segítene Orbán és Băsescu (eddig) jó kapcsolata, segítene az Európai Unió, segítene Schengen lehetséges vándoroltatása, segítenének a légiesülő határok. De nem, mert a hülyének, annak csak akkor jó, ha tankkal megyünk.”