„A Fidesz a magántulajdon elleni harccal átlépte a Rubicont, ami sok fideszes számára is elgondolkodtató lehet. Tudom, hogy a kormány által kinevezett állami vezetők, kormánytanácsadók és kormánypárti képviselők közül sokan demokraták, akik hisznek a magántulajdon szentségében és a jogállamban. Ők nyilván elgondolkodnak azon, hogy az általuk támogatott kormányfő milyen irányba viszi az országot. De minél tovább gondolkodnak, és minél később cselekednek, annál inkább részeseivé válnak a lopásoknak; hallgatásukkal cinkosokká, bűnrészesekké lesznek. Rákosi több jóhiszemű támogatója is azt gondolta 1950-ben, hogy a szép új világ megteremtése bizony csúf dolgokkal is együtt jár, mert „ahol fát vágnak, ott hullik a forgács”. Ez a hazug, cinikus, emberellenes gondolkodásmód százezrek életébe, jövőjébe került.
Nem igaz, hogy csak rablással lehet javítani a költségvetés sanyarú helyzetén. Most is történelmet írunk, az egyenes beszéd, a világos állásfoglalás nem maradhat el. Vagy a magántulajdon és a jogszerűség mellett áll valaki, vagy az ellen lép fel. Köztes megoldás nincsen. Volt fél év a lelkiismeret altatására, a harcostársak mentegetésére, de a kegyelmi idő elmúlt. Egyetlen rezsim sem tart örökké, a számadás pillanata el fog jönni, mint mindig a történelemben. A jóérzésű fi deszeseken a sor, hogy válasszanak. Nem holnap, még ma!
A demokratáknak is megvan a maguk feladata. A kormány hadat üzent a magántulajdonnak, mi pedig üzenjünk hadat a tolvajoknak. Viselkedjünk úgy, mintha az Európai Unió tagjai lennénk, azé az Unióé, melynek egyik alapköve a magántulajdonra épülő piacgazdaság. Forduljunk bírósághoz, és ha minden jogi fórum kimerülne itthon, vigyük ügyünket a nemzetközi bíróság elé. Hirdessük úton-útfélen, hogy a kormány a lopásra nem kapott felhatalmazást. Ha Orbán és csapata visszaél a mandátumával, nem legitim többé. Próbáljuk elmagyarázni mindenkinek, akinek lehet: senki ne hagyja magát kirabolni, senki ne dobja be a megtakarítását az állam nagy kalapjába.”