„Kiszelly Zoltán említette, hogy amíg szabad választások vannak, addig demokráciáról beszélhetünk. Veszélyezteti ma bármi a szabad választásokat?
Debreczeni József: Hát hogy a fenébe ne veszélyeztetné! Orbánék célja a sajtó minél teljesebb kontrollja. Tetszés szerint alakítgatják a médiatörvényt, és a kizárólag fideszesek alkotta Médiatanács élére kilenc évre neveztek ki egy Szalai Annamária nevű nőszemélyt. Most – az amúgy már elfoglalt – közmédiumok vannak soron, aztán jön a többi. Orbánnak 2014-re nyomasztó befolyása lesz a tömegkommunikációra, amivel gátlástalanul formálja majd a közvéleményt. Ezzel pedig korlátozza a választási szabadságot, az átlagember ugyanis a valósnál sokkal jobb képet kap az ország állapotáról és a kormányzásról. De a média csak egy dolog. A választójogi törvényt az önkormányzati választásokra úgy alakították át, hogy dupla annyi kopogtatócédulát fele annyi idő alatt kellett összeszedni, mint korábban, nőtt a bejutási küszöb, csökkent a listás helyek aránya, és a kispártok máris a margóra szorultak. Ha szükségesnek látják, nyilván az országgyűlési választásokat szabályozó törvényt is hasonlóan módosítják.
Kiszelly Zoltán: Én ezt nem látom ennyire vészesen. Az akkori Fidesz-kormány 2002-ben is nyomás alá helyezte a médiát, ő rendezte a választásokat is, mégse nyert. Egy valós támogatottságú szervezet vagy független polgármester, mint az általad is említett Gémesi György az új szabályok mellett is tudott nyerni. Amíg a magántulajdon van többségben és a törvényesség uralma fennáll, demokráciáról beszélhetünk.
D. J.: Ugyan már!
K. Z.: Ezek a tudományos ismérvek.
D. J.: A hitleri Németországban is többségben volt a magántulajdon. (...)
Attól nem kell tartania a Fidesznek, hogy ha nagyon mohón hajlítja az érdekeihez a törvényeket, akkor a választók akár kétharmadig is repíthetik az amúgy legföljebb sima győzelemre álló ellenzéket?
K. Z.: Dehogynem! A kétharmad hívhatja csak igazán életre a magyar ellenzék “olajfa” típusú összefogását. Veszélyes ez a játék.
D. J.: Szerintem nem az. Ha gazdaságilag produktív a kurzus, akkor a választók többsége számára indifferensek a demokratikus kérdések. Bár az igaz, hogy Orbánék sokkal brutálisabbak a kelleténél, ami valamelyest visszaüthet.
K. Z.: Önmagában a gazdasági teljesítmény kevés. 2002-ben is prosperált a rendszer, volt sok kormányzati jótétemény, de hiába, az ellenzék győzött. Én változatlanul azt gondolom: a túlzott hatalomkoncentráció felébreszti a társadalom egészséges önvédelmi reflexeit.
D. J.: Melyik társadalomról beszélsz?
K. Z.: A magyarról.
D. J.: Nemigen ismerek rá. Orbán Viktor elfoglalta az összes közintézményt, és egy köhintés se hallatszott, sőt kicsit még javult is a Fidesz népszerűsége.
K. Z.: Erről az előző nyolc év kormányainak teljesítménye tehet. Nyolc év alatt annyi remény gyűlt Orbán mögé, ami még most is kitart.
D. J.: Aha. Szóval ennek is Gyurcsány az oka. Hitlerről meg a weimari köztársaság tehet.”