„Legnagyobb nemzeti tragédiánkat a nemzeti színházunkban ünnepelte volna tragédiánk legnagyobb haszonélvezője. Csak hogy világos legyen: ha a második bécsi döntés évfordulóját a bukaresti nemzeti színházban óhajtanánk megünnepelni, elzavarnának bennünket az anyánk keservébe. És tökéletesen igazuk lenne.
Amúgy elmondható, hogy a románoknak önmaguk szempontjából általában tökéletesen igazuk van. Legnagyobb nemzeti ünnepük december 1., a gyulafehérvári határozat. A mai román állam születésnapja. Ott, a gyulafehérvári proklamációban teljes nemzeti önrendelkezést, egyenjogúságot, autonómiát ígértek Erdély nemzeteinek. Egyetlen betűt sem tartottak be ebből, soha. Önmaguk szempontjából igazuk volt? Hát persze… S most a Nemzeti Színházban óhajtották mindezt. Porig aláztak volna minket megint – s igazuk van.
S mindeközben az RMDSZ házi újságja a nyárádszeredai Csaba királyfi-szobor avatása kapcsán, amelyen megjelent Kövér László házelnök is, ezt bírja leírni: »Ha lúd, legyen Kövér.«
És gyűlölik a szobrot, gyűlölik Kövért.
Nem is tehetnek mást, ugyanis egész nyomorúságos és felesleges létezésük ellenpontja a magyar házelnök.
Az RMDSZ már elárult mindent, amit egyáltalán el lehet árulni. Legnagyobb gazemberük, Verestóy Attila már Medgyessyvel együtt pezsgőzött a Kempinskiben december 1. »tiszteletére«. Hogy örültek volna, hogy immáron a Nemzeti Színházba kerül a „reálpolitika” – már csak Csaba királyfit és Kövér Lászlót kellene valahogy ad acta tenni…”