„Nem járok temetőkbe, irtózom tőlük, mint ahogyan a szervezett kultuszok és emlékezések minden formájától általában. Nem fog el semmiféle katarzis, nem élek át revelatív élményeket, nem hatódom meg, csak iszonyodom.
Egy darab föld, amiben a lábunk alatt halottak vannak, éppen elenyészőben - végtelenül természetes folyamat, de teszünk egy végtelenül természetellenes kísérletet a megállítására.
For what. Vagy oldjuk meg az örök életet (bár elég unalmas lenne), vagy hagyjuk az egészet, miután vége, mert hát a halállal sajnos vége. Az emlékezés meg csak addig működik, ameddig az emlékezők agya ép.
Az emlékezéssel, a számomra fontos halottakkal magamban tudok mit kezdeni, ezzel a nagy és nyilvánosság elé tárt halálkultusszal nem.”