„Táborán belül Orbán Viktornak nincs ellensúlya. Kívül senkinek sincs szava. Nincs a parlamenti ellenzéknek, az ombudsmanoknak, a kormányfő birtokain belülre került a köztársasági elnök, az Állami Számvevőszék, immár az Alkotmánybíróság torkára fagyasztották a szót. Maradt az utca.
Mint 1990-ben, 2002-ben, 2006-ban: néhány hónap elég volt, hogy kiderüljön, az új hatalom megzilálta hitelét vagy fordítva: ellenfelei máris megroggyantnak, védekezésképtelennek látják. Négy éve és most is az utcán találta az ősz az embereket. De ezzel vége a párhuzamnak. Akkor a politikai eszközök alkalmazása helyett támadtak a kormányzatra, most e lehetőségek felszámolása ellen tiltakoznak. Akkor árpádsávos zászlók alatt az erőszak alkalmazásának folyamatos fenyegetésével tüntettek, most zászló nélkül, a jelenlét daca fogta egybe a tömeget. Kedden és szerdán is. Talán így lesz két hét múlva is.
Annyira széttöredezettek a demonstrációk, amennyi direkt politika van bennük. Egyelőre tehát nagyon. Annak idején politikusok alig jutottak szószékhez a Charta rendezvényein. Viszont erősek voltak a civil érzelmek, energiák. Mára a nem-jobboldalon ezek elgyámoltalanodtak. Így minden megmozdulás mögött párterők vannak. S minden, ami ezzel jár. Keresztbelépés, árulózás, üzengetés – egymás közt is. Csendben e helyzet ellen is tüntetniük kellene a jogállam híveinek, nem feledve, hogy mégis csak pártoké az érdem, hogy elsőként szóltak.”