Egy vérbank öröksége - Theodore C. Sorensen halálára

2010. november 02. 11:36

A Jobbklikk hasábjain, amilyen gyakorta citálunk amerikai gondolkodókat, annyira ritkán tesszük ezt liberális demokratákkal.

2010. november 02. 11:36

„Ami nekünk, magyaroknak Ohio, az a dánoknak Nebraska állam: a nemzeti emigráció szíve. Az egykor itt megtelepedett, unitárius Sorensen család kezdetben ugyan republikánus közszolgákat adott az országnak, ám a fiatal Ted egyetemi évei során inkább baloldali aktívák résztvevője lett. A politika - apjához hasonlóan, ám nála még inkább - magával ragadta, s tanulmányai befejeztével rögtön megindult Washingtonnak, hogy kisvártatva barátságot kössön egy hozzá hasonló korú, s a fővárosba szintén frissen érkezett szenátorral. Elképzeléseik egy »megjavítható világról« hasonlónak tűntek, családi hátterük, ambícióik és főként személyiségük azonban rendkívül különbözőnek; minden adott volt tehát egy, az írást beszéddel, a hedonizmust kiegyensúlyozottsággal, a rejtőzködést exhibicionizmussal kiegészítő, tartós szövetséghez.

Úgy esett, hogy a fiatal politikusból az 1960-as évek vezetőideálja és egy mélyen megosztó, ám retorikáját és marketingszemléletét tekintve máig meghatározó elnöke lett - és mi nem tudjuk, mindez sikerült volna-e tanácsadója, Ted Sorensen nélkül? Hajlunk a nemleges válaszra. John F. Kennedy nagyravágyó társadalompolitikája, az Új Határvidék; irodalmi forrásértékkel bíró nagy beszédei a Rice Egyetemen bejelentett Holdra-szállástól az American University hallgatói előtt kifejtett békekoncepcióig, mind egyetlen ember tollából erednek, akit még egy hiúságáról ismert elnök sem szégyellt »szellemi vérbankjának« nevezni. Szinte valószínűtlen, ahogy egy Sorensenhez hasonló idealista a rögvalóság csúcsáig érjen, sőt a maga feladatában ott is hallatlanul eredményes pályát fusson be.

Ted Sorensen legelőbb mégsem az általa írt beszédek, keretbe foglalt narratívák okán érdemes az emlékezetre. Barát és ennél több: a hűség szobra volt. A Kennedy-családban megszemélyesült hitvallása mellett olyan korán elkötelezte magát, s mellette olyan sokáig kitartott, ahogy az a politikai tanácsadók világában csak a legritkább esetben - s Karl Rove vagy Mark Salter példái mellett ma már egyre kevésbé - tapasztalható. Nyolcvankét éves volt.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!