„Minden azon múlik, milyen hamar formálódik meg egy középre húzó, a liberális jogállamot nemcsak formálisan, hanem lélekben is elismerő, a demokratikus politikai küzdelmeket nem csak látszatra igenlő jobboldal Magyarországon, s milyen hamar talál szövetségest a magyar társadalom jobboldalias részében. Ehhez a jobboldal jelentős részének (nem utolsósorban a most a jobboldalt támogató magyar nagyvállalkozóknak) nemcsak azt kell(ene) felismerniük, hogy a 2010 után kialakult illiberális, tekintélyelvű jobboldaliság az állampolgári jogbiztonság szempontjából elfogadhatatlan, a zsidó-keresztény kultúra és a felvilágosodás alapján undorító, hanem azt is, hogy távlataiban gazdasági katasztrófához vezet. Le lehet nyúlni pl. a nyugdíjrendszer egyik pillérét alkotó biztosítási rendszer ezermilliárdokra tehető vagyonát, hogy 1-2 évig fenntartsák az életszínvonalat, de az ilyen lehetőségek előbbutóbb elfogynak. Lehet az alkotmányt lábbal tiporni és újra- meg újraíratni, ez csak ideológiai tombolás: ettől nem lesz több munkahely, versenyképesebb gazdaság. Márpedig a jövőben minden attól függ, korszerűsödik-e az a magyar kapitalizmus, amelyben nagy- és kevésbé nagy tőkéseinek többsége csak azért képes létezni, mert az állam csöcsét szíva nincs igazán kitéve az EU-n belüli szabad versenynek.
A most regnáló hatalom önkényei és hibás gazdasági döntései nem ütnek azonnal vissza, a jobboldalias választók elbizonytalanodása lassú folyamat. Márpedig részben ez dönti el, mi fog történni, és nem a ma még a lehetőségeikhez képeset gyengébb, de idővel valamennyire mégis megerősödő baloldaliak és liberálisok. (...)
A jobboldal csak akkor lesz eredményes, ha a lassan azért erőre kapó ellenzékével jogállami alapon (a hatalmi ágak függetlenségét helyreállítva) úgy-ahogy együttműködik. Ahogy ez az európai demokráciákban szokás. Mert baloldalinak és jobboldalinak lenni egyaránt legitim és magyar. Ehhez mérsékelt jobboldal szükségeltetik. A mai jobboldal jó része odáig süllyedt, hogy a zsidó-keresztény hagyományon és a felvilágosodáson alapuló európai kultúrát nem tekinti se erkölcsi, se politikai mércének (lett légyen e kultúrának is megannyi árnyoldala). Az orbáni világ, az »idegenszerűzés«, a »Budapest visszakerült Magyarországhoz«, a kriptonyilas »nemzettestvérezés«, a börtönnel fenyegető miniszterelnöki üvöltözés retorikája és lelkülete, mint afféle politikai elmebetegség, lehetetlenné teszi az európai politikai életet. Ám az ilyen világ uralmát ma nem szavatolja külső nagyhatalom. Az ellentétek lassan, de biztosan kiéleződnek.”
