„Orbán Viktor a hitelességéért küzd, azért, hogy végrehajthassa az ellenzékben hirdetett vízióját: lehet úgy egyensúlyt teremteni, ráadásul növekedést is gerjeszteni, hogy az ne vágjon az emberek pénztárcájába. Senkinek ne legyen kétsége felőle, hogy valóban hitt – hisz – ebben. Rendszert épített erre a gondolkodásra: nem is maradt más lehetősége, mert az a háló, ami mindennek a tagadásával ellenzékből maga köré vont, nem hagyott számára más utat. A hiányt még a válságban is el akarta engedni, a gazdaságot élénkíteni, a középosztályt felhizlalni. Ez radikális filozófiai váltás lett volna, és alkalmas a forradalom jelszavának hitelesítésére.
Csakhogy Orbán ezt a radikális váltást – szokásával ellentétben – nem gondolta kellően végig. Figyelmen kívül hagyott egy fontos szempontot: a válság sújtotta Európát, amely nem hagyja érvényesülni ezt a gondolkodásmódot, mert Görögország, Portugália, Írország példája miatt – okkal, ok nélkül, mindegy is – fél tőle. Az EU ráadásul olyan szervezet, amelyet kurucos technikákkal nem olyan egyszerű legyűrni, sőt, úgy kergette haza egy pofonnal a hiányt elengedni szándékozó magyarokat, mint ahogy annak idején Eke Máté és Buga Jakab zavarta vissza a siklósi várba Eberstein Eckbert ezredest. Ha már a kurucok...”