„A jogászok többsége nem szokott a forradalmak oldalára állni - általában ez az egyik legkonzervatívabb szakma. A forradalmak által falhoz állítottak között előkelő helyen szerepelnek. Ugyancsak ritkán szoktak valamilyen groteszk, elfajzott saját jogi környezetet teremteni, mint a kádári szocialista törvényesség vagy a sztálini alkotmányozás. Értem én, hogy kemény munka volna átnézni a nagy végkielégítéseket, és az akkori jogszabályokban keresni megtámadhatóságra esélyt adó passzusokat, és a végeredményt nem lehet jól megjósollni, de attól még az volna az erkölcsileg helyes. Na és persze az, ha a Fidesz nem fizetne ki további ilyen végkielégítéseket a saját embereinek.
A következményeket csak jósolni lehet.
A lázári javaslat akkora lyukat ütne a jogrendszeren, amin bármi átfér. Be akarok tiltani valamit? Nem lehet, mert az alkotmányellenes, és az AB nem hagyná. Hát akkor adóztassuk meg annyira, hogy belerokkan, aki megteszi. Ez továbbra is alkotmányellenes, de az AB már nem játszik majd a történetben szerepet. A kérdés megoldva. Megtetszik valaki másnak a vagyontárgya? Vessünk ki rá akkora különadót, amekkora garantálja, hogy végül el legyen kobozva, és legfőbb vezérünk majd ájtátssza megbízható emberének. A lehetőségek végtelenek, adóztatni, vámolni mindent lehet.