„A milliárdos gyáros, aki szenvtelenül nyilatkozva annyit mondott a katasztrófa napján, hogy a vörösiszap egészségre ártalmatlan, ezeket a szárnyszegett, házukat elvesztett embereket alázta meg közönyével; aláásta hitüket az emberben. Ez is bűn, nem csak a nyerészkedés. Mert a hit is akkor tud életerővé válni, ha nagy bajban az egyik ember hite összetalálkozik a másik ember jóságával és szolidaritásával. Aki ebből nem tapasztal meg semmit sem, vagy ebben megingatják, arra könnyen ráomolhat lebombázott templomként a saját hite. Az állam működik. Felhasználva tudást, pénzt, tapasztalatot, meghatározott terv szerint, megszabott rendben dolgozik. A belügyminiszter nem ment szabadságra, a miniszterelnök nem fotózáshoz húzott gumicsizmát, a honvédség tudja a dolgát, a rendvédelmi szervek nem fognak mellé. A káoszban rendigény és élő akarat a mielőbbi rendteremtésre jellemzi azokat a szervezeteket, amelyeknek a rend visszaállítása a dolguk. (...)
A bukott kormányfő, aki ma pártplatformot szervez, ahelyett, hogy meleg takarókat osztana, vajon most is kifordítaná a nadrágzsebeit, mutatva, hogy »nincs pénz«? A próba, amit a sors a kolontári, devecseri, somlóvásárhelyi emberekre mért, és segítésben, helytállásban, rendteremtésben erre a kormányra és erre az országra terhelt, kegyetlenül nehéz. Ma érkeznek meg az uniós szakértők: kíváncsian várjuk véleményüket, mert próbára tétetnek ők is: szolidaritásból, helyzetelemzésből, európaiságból. Mint mi mindannyian.”