„Kedves Paptestvérek!
Kedves Zarándokok!
Krisztusban Kedves Testvérek!
A mai napon Szűz Mária születését ünnepeljük. Világra jön, aki az áteredő bűn nélkül fogantatott, akinek a kegyelmi állapotát Isten – Krisztus érdemére tekintettel – mintegy megelőlegezte. Megelőlegezte? Hogyan is áll a dolog az idővel az üdvösség történetében? Ma történetről beszélünk, szükségképpen időben mozgunk. Ha üdvösségről, ezzel már az örökkévalóságot idézzük. Újra és újra beleütközünk az előbb és később, az »isteni eleve elrendelés és mindentudás«, az örök Isten és az időben élő ember közti kapcsolat misztériumába.
Kisboldogasszony ünnepén magyar Egyházunk ösidők óta felteszi magának a Mária-tisztelet alapvető kérdését. A felvilágosodás korában katolikus köröükben is akadtak olyanok, akik szégyellni kezdték a Mária-tisztelet külső megnyilvánulásait. Ezért hangsúlyozta az 1700-as évek végén a kiváló pálos hitszónok, Alexovics Bazil, hogy Máriát tisztelni katolikus ember számára nem közömbös dolog, hanem hitünk lényegéből fakad és kötelező. Ebből, pedig az a kérdés fakad, hogy miképpen kell Máriát tisztelni. »Némelyek azt ítélik – mondja –, hogy elég Máriát csupán csak külső tisztelettel illetni. Ezek küldenek ugyan naponként bizonyos imádságokat Máriához, böjtölnek tiszteletére, látogatják képeit, oltárait (…), de arról, hogy Mária nyomdokiban járjanak, Mária erkölcseit kövessék, Mária életét magok életével kiábrázolják, éppen nem gondolkodnak. (…) Mások, főképpen akik mostanság böcseknek, tanultaknak, az ájtatosság dolgában illuminátusoknak, felderült eszűeknek, tartják magokat, azt pattogják, hogy Máriához csak belső tiszteletet kell mutatni, becsülni kell őtet, szeretni kell őtet, követni kell az ő erkölcseit, viselni kell jámbor életét (…) Egyéb aránt hozzá imádkozni, tiszteletére böjtölni, képeit, oltárait ájtatosan látogatni, hiábavaló, nem szükséges.«
»Nem így tiszteltetik az a felséges kisasszony, kinek ma születése napját üljük, s kitől született a Jézus, ki Krisztusnak hívattatik. Teljesen kell ezt a Szűzanyát tisztelni, azaz mind belső, mind külső tisztelettel.« Ebből, pedig az következik – folytatja a híres pálos szerzetes – hogyha Mária nekünk édesanyánk, mi pedig gyermekei vagyunk, akkor azzal tartozunk neki, amivel a gyermekek test szerinti édesanyjuknak tartoznak.”
