„Miközben Sólyom mégiscsak rendszerváltó volt, Schmitt Pál a kádári hatalmi elit tagja, aki a párbajtőrvíváson és a vendéglátóiparon kívül főleg abban volt szakember, hogy a megfelelő helyen és időben ne akarjon semmit. Ez a másik nagy különbség a két Orbán-kormány között: 1998-ban a Kádár-kori szakértők és hivatalnokok magas posztra emelését még indokolta a kis párt akut szakemberhiánya. A Fidesz közben óriáspárttá nőtt, de ma is úgy cselekszik, mint akinek a hadviseléshez legszükségesebb témákon kívül nincsenek saját szakemberei.
A megbízható gárda, mely a világról leginkább annyit tud, amennyit az 1980-as években tudott, újabb tizenkét évet öregedett a világhoz képest, és ez nem kevés. Tagjai viszont most okkal érezhetik úgy, hogy a történelem őket igazolta. A rendszerváltás, a lehetséges világok („ennyit lehet”) legjobbikának megbolygatása hülyeség volt, sőt gonoszság, mert hátráltatta, hogy elfoglalják a nekik járó pozíciókat. De lám, életstratégiájuk tökéletesen bevált: a fiatalabb, önfejű vetélytársak kihullottak, s maradtak ők. Nem kell akarni, sem a való világgal törődni – jó beosztott módjára elég érezni azt, hogy a feljebbvalójuk mit akar tőlük, lelkesen hirdetni, és a türelem… terem. Nem veszett kárba ez a húsz év: eljött az ő idejük.”