„Ismertem Zuschlagot. Tudom, nem leszek túl népszerű e kijelentésemmel. Nem tehetek róla: egyidősek vagyunk, és ugyanannak az egyetemnek a bölcsészkarán tanultunk, illetve ugyanazon a kollégiumi szórakozóhelyen pocsékoltuk fiatalságunkat. Persze nem ugyanannál az asztalnál, és a pontosság kedvéért nem ugyanazon a szakon. Azért hallottuk egymás szavát. Nem akarok mindent elmesélni, mert nem lenne sportszerű, annyit viszont el kell árulnom, hogy bármily meglepő is, de éjfél felé ment a zsidózás, a »nagy-magyarországozás« és a kormány anyázása az ő asztaluknál (is). Így számomra, mint más fültanúk számára sem volt meglepő az a bizonyos Zuschlag-viccelődés a holokauszt áldozatairól a Terror Házánál 2004-ben. Annyi különbség volt csupán, hogy akkor a Hír Tv szemfüles kamerája megörökítette az idétlenkedő képviselőt.
Meglepő azonban az a lavina, ami nem sokkal a vicc, illetve a lemondatása után indult meg. Furcsa annak tükrében, hogy ma már látjuk, sőt lépésről lépésre bebizonyosodik, hogy az elmúlt nyolc év a politikai szervezett bűnözésről szólt, mégis ez az egy árva ügy robbant ki abban az időben. Az SZDSZ és az MSZP tele volt korrupciós ügyekkel, a rendszer mégis mindig összezárt, és a zsidózó Zuschlagon kívül pedig senki sem ütötte meg a bokáját. Nem szerecsenmosdatás, és sajnálni sem kell »Cusit«, de az összefüggéseken el lehet gondolkodni.”