„Horváth Csaba akkor is mosolygott, amikor pártját a tavaszi választásokon először legyalulták, aztán megsózták, végül jóízűen elfogyasztották. Még ki sem hűlt a szocik halotti máglyája, amikor vicces plakátfiú tűnt fel a budapesti közterületeken. Eltalálták: a veres gyász idején Horváth Csaba volt a bátor kegyeletsértő. Egy pornófilmrendező derűjével tekintett ránk a plakátról, és aszonta, hogy van egy jó hírem, Budapest. Aztán kiderült, mi a jó híre. Hát az, bökte ki negyvenhárom darab rajongója előtt a vörös mosoly ünnepén, május 1-jén Csaba, hogy ő ingyenesen utaztat majd diákot és szépkorút, csak adják oda neki Demszky dollárbevonatú marsallbotját. A nagyra törő tervről azóta nemigen hallani, a szakemberek szerint akkor lesz ebből valami, amikor a Horn Gyula vezette Malév-gépre ingyenesen szállnak fel az ősz angyalföldi proletárok.
Én azt javaslom Horváth Csabának, térjen vissza bátran a munkásmozgalmi gyökerekhez. Ne villogjon ő itt jó hírrel, mediterrán mosollyal, plakátfiúsággal. Irány az egyszerű emberek világa: mackónadrágot, félig szívott csikket, másnapos, borostás képet neki.”