Mindenki pártja?

„Mivel az LMP – megfelelve saját szavazóinak tett ígéretének és pártkongresszusa döntésének – továbbra is csak kosarat tud adni az MSZP-nek, a szocialista pártnak elment a kedve a további udvarlástól. Bár semmi garancia nincs rá, hogy egy LMP-MSZP közös fővárosi főpolgármester-jelölt meg tudná szerezni a szavazatok többségét Tarlós Istvánnal szemben (valószínűleg sok, az MSZP-t ellenérzéssel kezelő LMP-szavazót is le kéne írni), egy erőteljes csúsztatással a szocialista Szanyi Tibor egyenlőségjelet tett a függetlenség védelme és a Fidesszel való lepaktálás közé: »Az LMP mégiscsak egy Fidesz-leányvállalat.«

Nos, itt tartunk most. Hogy miért pont az LMP-t pécézte ki mind az SZDSZ, mind az MSZP, mind a Jobbik? Ez részben az ökopárt fiatal korából adódik (még nem volt elég idő megismerni), részben saját hibájából, ugyanis üzeneteit, filozófiáját nem sikerült lefordítania az átlagember nyelvére, így a többségben még mindig nincs világos kép arról, mi is a programja tulajdonképpen a Parlament negyedik pártjának? Látszólag a szocialista oldalról jött kritikát erősítheti az is, hogy a Fidesz eddig még nem szállt be az LMP ellen folyó sárdobálásba, ami, ha Dúró Dóra logikáját követjük, arra enged következtetni, hogy »nini, megpróbál kedves lenni vele, akkor biztos jó barátok«. Talán azért van ez így, mert – ahogy Török Gábor politológus is leírta blogjában – szüksége lehet egy olyan ellenzéki pártra, amellyel kesztyűs kézzel bánhat, demonstrálva, hogy bár az ősellenség MSZP-vel és a vállalhatatlan Jobbikkal nem törekszik az érdemi párbeszédre, azért mégiscsak a demokrácia elkötelezett híve.

Azonban a »háziasított« ellenzék szerepének felvétele felérne egy politikai öngyilkossággal, nehéz elképzelni, hogy ezt épp az LMP vezetői ne tudnák. Innen nézve úgy tűnik, hogy »mindenki pártjára« inkább a »magányos farkas« leírás lenne a megfelelőbb: nincs is kivel együttműködnie.”