Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
A lokalitás uralmi struktúrái akkor kapnak jó minősítést, ha engedelmesen működtetik a rájuk szerelt erőforrás-szivattyúkat.
„A Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, a Világkereskedelmi Szervezet és a hitelminősítő intézetek és a nagy könyvvizsgáló cégek éppen ezt a feladatot vállalták. Az a dolguk, hogy a rendelkezésükre álló eszköztár segítségével világossá tegyék minden lokalitás uralmi struktúrái számára, hogy csak akkor kapnak jó minősítést, ha engedelmesen működtetik a rájuk szerelt erőforrás-szivattyúkat, és kellőképpen féken tartják a kifosztásuk nyomán mindig lázadozni kész bennszülötteket. A hitelminősítők tehát lényegében a »verőlegények« szerepét játsszák el. Ha az adott lokalitásért felelősséget érző elitek vonakodnának teljesíteni az IMF diktátumait, akkor »rendeznek egy kis műsort«, hogy meggyőzőbb legyen a produkció.
Az utóbbi évek globális válságörvénylései azonban igen intenzív tanulási folyamatot jelentettek a világ lokalitásai számára. Kiderült, hogy az IMF által rájuk kényszerített stratégiák nemcsak, hogy nem oldják meg a súlyos társadalmi-gazdasági problémákat, hanem tovább is mélyítik a válságot. Kiderült, hogy a nagy auditáló cégek, amelyek a világ legnagyobb vállalatainak, bankjainak az üzleti könyveit ellenőrzik, nemcsak, hogy nem mutatták ki a súlyos hiányosságokat vagy milliárd dolláros csalásokat, hanem cinkos módon együtt is működtek ezekben a globalo-gazemberségekben. És végül kiderült a hitelminősítő intézetekről, hogy nemcsak hogy nem voltak képesek idejében jelezni egy-egy bankóriás csődközeli helyzetét, hanem még az összeomlás előtti pillanatokban is csalárd módon tartották fenn a többség számára iszonyú pusztítással járó hamis látszatot.
Talán nem meglepő, hogy ezek után egyre többen tesznek fel nagyon illetlen és »politikailag egyáltalán nem korrekt« kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy akkor kik is viszik és milyen irányba a világot. A globális hatalmi masinéria figyelmeztető-fegyelmező hatalmi erőszakot gyakorló intézményei alól tehát kicsúszni látszik az eddig megkérdőjelezhetetlenül méltóságteljes legitimációs talapzat. A világ látja, hogy a globalitás »királya meztelen«, ugyanúgy, mint minden eddigi gátlástalan, pusztító erőkre épülő birodalomé.”