Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Nehéz sikerként elkönyvelni, hogy az IMF ránk borította az asztalt, de úgy tűnik, nem lehetetlen.
„Nehéz sikerként elkönyvelni, hogy az IMF ránk borította az asztalt, de úgy tűnik, nem lehetetlen, kommentálták szakmai berkekben az utóbbi hetek lapreakcióit. A július 17-én kudarcba fulladt tárgyalásokat több külföldi és magyar lap is a gazdasági szabadságharc győztes csatájaként emlegette, és maga a kormány is szívesen emlékezett meg róla így.(...)
Ritkán hangzik el, de a magyar kritériumrendszer tulajdonképpen a valutaalap történetének egyik leglazább programja, és azt sem lehet mondani, hogy keményebben bánnának velünk, mint másokkal.
Magyarország az előző években komoly erőfeszítéseket tett, és a költségvetési hiányunkat is az EU átlaga alá szorítottuk, ez azonban nem elég az engedékenységhez: adósságrátánk jóval meghaladja az euróövezeten kívüli EU-tagok átlagát. Európa és az IMF nem szívesen látna még egy Görögországot, az ő szemükben az adósságválság megelőzése most mindennél fontosabb.(...)
A magyar gazdaság már közvetlenül nem szorul a hitelre, de egyelőre nem látni azt a programot, amitől a fenntartható növekedés megindulhatna, a gazdaságélénkítést célzó intézkedések mögül hiányoznak a megfelelő hatástanulmányok. A hitelre az IMF-hívők szerint éppen azért van szükség, mert az a piac szemében is egyfajta biztosíték a kormány józanságára. Ha már helyreállt az egyensúly, a makropályák jó irányt vettek, megindulhat a növekedés az IMF nélkül is.”