Vizitációk: Orbán és az ellenzéki pártok

„A megroppant, közutálatnak örvendő szocialisták segítségéből biztosan nem kér a Fidesz, főleg, hogy az elszámoltatások szezonja (és a háttérben a szocialista hálózat felszámolása) még csak most következhet el. A jobbikosokból Magyarország és a magyar jobboldal pocsék nemzetközi megítélése miatt nem kérhet a Fidesz. Ha egyáltalán volna mit kérnie: a radikális politizálás, a kuruc mentalitás rövid távon sikert hozó, ám hosszú távon fenntarthatatlan képviselete zsákutcába juttathatja a Jobbikot. És akkor még nem beszéltünk a radikálisok gyenge politikusi emberanyagáról és a kormánypárt ügyes megmozdulásairól, amelyekkel már eddig is kifogta a szelet a Jobbik vitorláiból. A jobbikosok már a kormánypárti úthenger miatt panaszkodnak, ami nem igazán áll jól egy magát radikálisnak nevező politikai erőnek.

Marad tehát az LMP: vajon tényleg talonban tartja-e a Fidesz a zöldliberális pártot, hogy a politikai szükség pillanataiban őket vegye elő? A közeljövő Fidesz-dominanciájú belpolitikájának egyik izgalmas kérdése ez.

Az LMP számomra sötét ló. A kognitív disszonanciától kényszeresen irtózók már rég rájuk sütötték „az új SZDSZ” billlogát, amely - valljuk be - a legsúlyosabb vád, amivel egy magyar politikai erőt illethetnek 2010 nyarán. Az LMP-sek persze kétségbeesetten tiltakoznak a jelző ellen. Az persze nyilvánvaló, hogy nagyrészt az SZDSZ volt szavazói támogatják az LMP-t, itt azonban a kritikusoknak fel kell tenni magukban a kérdést: az SZDSZ nevű párttal és kísérőjelenségeivel, vagy pedig a baloldali liberalizmussal, mint létező eszmével van-e bajuk. Egy párt tönkremehet, ha érdemtelenné válik a szavazatokra, de a világnézet, az eszmeiség megmarad, az ezt vallók pedig képviseletet keresnek maguknak.”